Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban
A rétközi népélet tárgyakban, épületekben élő hagyományai a Sóstói Múzeumfaluban A kéki istálló A rétközi porták gazdasági épületei közül máig is az istálló a legfontosabb. Az intenzív állattartásból adódik, hogy az istállóépület általában nagyobb, mint a lakóház. Jószágállományuk szarvasmarhából, lóból, sertésből állott, juhot ugyancsak tartottak, ha nem is sokat (Kiss 1961. 179.). Egy-egy portán ötven-hatvan lábasjószág sem volt ritka jelenség. Az áttelepített épület Kék, Kölcsey út 52. szám alatt állt (volt tulajdonosa Szatmári Józsefné). Szín+istálló+tehénistálló elrendezésű, vályogfalú, nyeregtetős, nádfedeles, 25x6,80 méteres épület. A mestergerendákat oszlopok tartják. 1910 körül épült. 1927-ben átalakították; a falakat magasabbra emelték, az ablakokat és a tetőszerkezetet kicserélték és cseréppel fedték be. Az épületet 1976-ban lebontották és az 1927 előtti állapotnak megfelelően a Sóstói Múzeumfaluban Erdész Sándor irányításával állították helyre (11. kép). A kéki istálló történetére vonatkozóan özv. Szatmári Józsefné Nagy Gizella (Kék, 1900. március 18.) Kék, Lenin u.5. szám alatti lakos a következőket mondotta el: „A porta (ahol az istálló és a lakóház áll) korábban apósomé, Szatmári Istváné volt. О építtette az istállót. Férjem, Szatmári József, 1894—1975. Az istálló 1900 körül épült. Egy kis kő alap volt alatta. Csak később, 1927-ben emelték fel a követ, mert nagyon el volt ülve. A ház is, meg az istálló is náddal volt fedve. A vályogot magyar emberek vetették a Szalóka dűlőben, Kántor József és Szőlősi József. Volt benne egy nagy lóistálló, 12 ló is megfért benne, de még egy nagy piaca is volt. Ott háltak a cselédek a dikón. A bejárója téglából volt kirakva. A bejárattól délre volt a dikó az ablak alatt, jobbra pedig egy térség. Ott volt a favágító, fűrész, ott vágták a fát, ott csinálták a karókat. A jászol észak felé volt a hátuljában. Egy nagy közfal volt benne, el volt kerítve a tehénistálló. 15-20 szarvasmarha volt benne. A bejárattal szemben, hátul volt a jászol, a bejárattól balra borjújászol, jobbra pedig egy dikó. Az istálló egybe van a kocsiszínnel, ott van a padra járó is. A pádon széna soha sem volt, csak kukorica, meg mentát szárítottunk ott. A pad minden évben le volt mázolva és meszelve. Terményt is tartottunk itt. A tsz. új ablakokat rakott rá, korábban ekkora (kb. 75x75 cm-t mutat) volt. 1927-ben mi építettük át. A falakat ledöntöttük, az alapot magasítottuk kővel. Új vályogot vetettünk, úgy építettük újra (ekkor vetették az említett magyar emberek a vályogot). A vályog ugyanolyan volt, mint az előbbi. 1927-ben az ágasokat is kicserélték. ” (Erdész 1975.) Az istállóépület egyes helyiségeinek kialakítására, berendezésére vonatkozó felmérési és helyreállítási feljegyzések a következők: „ Tehénistálló: rekonstruálandó a jászol, a borjújászol, a hídlás. Itt is téglabejáró építendő. A bejárattól balra borjú jászolt, jobbra dikót kell elhelyezni. Mindkét istálló földpadozatos. Lóistálló: visszaállítandó a jászol, a dikó, a térségben favágító, balta, fejsze, 2 db. fűrész, faanyag és tűzifa helyezendő el. Az ablakok rekonstruálandók 75x75 cm méretben, felette tégla boltívvel. Más istállókhoz hasonlóan bele kell tervezni a hídlást, lefolyót, a hídlásig téglával lerakott bejárót. Etető rács szükséges. Kocsiszín: nyitott, ajtó nélküli. Szekeret és néhány gazdasági eszközt kell elhelyezni benne. A padra járóhoz egy egyszerű, hordozható létra beállítása szükséges. Földpadozatos. ” (Erdész 1975.) ■Mj 11. kép Kéki istálló (a szerző felvétele) Fig. 11 Stall from Kék (photo by the author) 183
