Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. A kettős korong alakú veretes övék kis esetszáma és az ilyen sírokból ismert viszonylag széles leletskála, valamint az egymástól való földrajzi távolság és a hasonlóságokon belül meglévő különbségek, a tárgyegyüttesek között megfigyelhető nagyobb számú eltérés nem csak kronológiai, hanem társadalmi eltérést is jelez. A kettős korong alakú veretes övék sírba kerülését a VII. század 20-as évei utáni időszakra valószínűsíthetjük. Mivel a kettős korong alakú veretek kialakulása és használata kapcsolatban volt a préselt, kerek veretek használatával, ezért végleges megállapításokat csak azután fogalmazhatunk meg, ha az egyszerű, préselt kerek veretes síregyüttesek időrendjét tisztáztuk. A biharkeresztesi temetkezést az egyélű, gyűrűs markolatú, keresztvassal ellátott kard keleti, főleg az Altáj-hegységből ismert párhuzama alapján Mesterházy Károly a VI. századra keltezte (Mesterházy 1987. 231.). A távol-keleti párhuzamok felhasználásának nehézségeire Bálint Csanád több helyen utalt, ő maga ezt a fegyvertípust Bizáncból eredeztette (Bálint 1993. 219., Bálint 1995,269-271). A biharkeresztesi fegyverrel megegyező gyűrűs markolatú, keresztvassal kialakított kard az avar kori Kárpát-medencéből öt lelőhelyről ismert. A Deszk L temető 13. sírban (Balogh 2004. 2. jegyzet, 13. kép 21) előkerült fegyvert Balogh Csilla - hivatkozva Simon Lászlónak a mandjelosi, hasonló típusú kardról írt megállapítására (Simon 1991.273.), a deszki sírból előkerült kerek öntött bronzveret és pajzs alakú öntött bronzveret, valamint a két szembeforduló madárfejjel díszített bronzcsat alapján - (a madjelosi temetkezéshez hasonlóan) a VI. század végére valószínűsítette (Balogh 2004. 262.). A mandjelosi (Nagyolasz) síregyüttes értékelésénél egyrészt figyelembe kell vennünk, hogy a sírból előkerült tegez díszített peremveret-töredéke alapján a leletegyüttest a Straub Péter által készített szeriáció az FA III közepére sorolta (Straub 1997. 3-4. táblázat). Másrészt nem ismerünk olyan hármas ívű függesztővel ellátott kardot tartalmazó leletegyüttest, amely a VII. század második negyede előtti időszakra lenne keltezhető. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a síregyüttes nem teljes, szórványként került a múzeumi gyűjteménybe (Ercegovic-Pavlovic 1975. 107.). Az övveretek kapcsán már emlegetett Deszk G 8. és a gyűrűs markolatú vaskardot is tartalmazó Deszk L 13. sír formája (fülkesír), az aknából előkerült egész ló és a lószerszámot díszítő veretek típusai arra utalnak, hogy ezeket e temetkezéseket a VII. század 20-as éveinél korábban nem ásták meg. Az Érmihályfalva-Rétalja (Valea lui Mihai) (Németi 1983. 145-146. Fig. 8: 1) lelőhelyen előkerült gyűrűs markolatú kardos sír - a benne előkerült lószerszámos temetkezés alapján39 - ugyancsak a VII. század 20-as évei utánra keltezhető. A biharkeresztesi sírból a zabla40 mellől előkerült, az ásató által csontcsatnak meghatározott faragott tárgyat a zabla bekapcsolására használták (Mesterházy 1987. 229., 230., 8. kép 15.). A gímszarvas agancság falából41 faragott darab enyhén ívelt külső oldala csiszolt, használata során fényezett, belső oldala érdes felületű. Az eddig ismertté vált hasonló darabok archaeozoológiai meghatározása nem történt meg.42 39 Az eddigi lószerszámos síregyütteseket értékelő cikkekben (Bende 2000., Balogh 2002., Томка 2008.) az érmihályfalvai síregyüttes nem szerepelt. A gyűrűs markolatú, keresztvassal ellátott egyélű kardok használati idejének meghatározását a soproni szórvány példány (Gömöri 1976.) nem befolyásolja. 40 A publikációban szereplő sírrajzon a férfi jobb lábközépcsontjaira és a ló jobb hátsó lábcsontjára merőlegesen fekvő hosszúcsont - az ásatási dokumentáció sírrajza alapján - valójában nem más, mint a kiterített zabla. 41 Vörös István meghatározása. Segítségét itt is megköszönöm! 42 Mesterházy Károly véleménye, miszerint ezek a példányok erős hosszúcsontokból készültek volna (Mesterházy 1969. 242.) nem valószínű, mert a biharkeresztesi darabhoz hasonlóan a Szegvár-oromdűlői hat példány mindegyikét - Vörös István meghatározása szerint - gímszarvas agancságából faragták. 163
