Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Lőrinczy Gábor Az ártándi és a biharkeresztesi sírban elhelyezett nyúzott lóbőr és a lószerszám helye és helyzete nem a Tiszántúlon általánosnak tekinthető formának felel meg. Az eltérés annak lehet a következménye, hogy a két család elszakadt az addigi közösségétől, és új környezetében már csak a régi temetkezési forma néhány elemét őrizték meg, illetve tárgyiasult formában megtették azt, amit a hagyományuk diktált, de annak megvalósításában már attól eltérően cselekedtek. Ebből a szempontból ennek a változásnak vannak kronológiai tanulsága is. Bár egyértelmű bizonyítékunk nincs rá,32 a sírrajz és a fotó alapján (Mesterházy 1987. 4-5. kép) feltételezhetjük, hogy a koponya jobb oldala mellett egy juh keresztcsontjának vagy farokcsigolyáinak maradványa feküdt. Ez beleiIlene a tiszántúli kora avar kori temetkezési szokásokba, mert a korszakból ismert sírokban ritkán találnak ételmellékletet, azok döntő többsége juh keresztcsontja (sacrum), farok- (vert. caudalis), valamint ágyékcsigolyája (vert. lumbalis) külön-külön vagy együtt, és szinte mindig a koponya mellett (Lőrinczy 1992. 165., Lőrinczy-Straub 2005. 141.). Az egyenes, egyélű, karikás markolatvégű kard a koporsón belül, szorosan a bal felkar mellett feküdt (Mesterházy 1987. 222.). Sírbeli helyzete általánosnak mondható, mert a kora avar kori sírokban a kardok leggyakrabban az elhunyt bal oldalán kerültek elő (Bóna 1979. 28.). Hogy csak a megyei temetkezéseknél maradjunk, a hajdúdorogi 1. sírban az egyélű, egyenes, keresztvas nélküli vaskard a bal oldalon, a felkarcsont belső oldalánál, annak közepétől az alsó lábszárcsont külső oldala mellett, annak felső részéig (Kralovánszky 1992. 3. ábra), míg a Kaba-Belterületen feltárt sírban az ugyancsak egyenes egyélű kard a bal oldalon a koponyától a kézfejig feküdt (Zoltai 1929. 38.). A rövid, nádlevél alakú pengével és hosszú, nyitott köpűvel kialakított vas lándzsahegy (I/2b típus = Csiky 2007. 2. kép, 311., 318.) a koponya felett, bal oldalon, hegyével keleti irányban (Mesterházy 1987. 231.) feküdt. A biharkeresztesi kopján kívül a megye területéről még egy példány előkerüléséről van adatunk. Egyeken, Nagy István telkén a Lehoczky Tivadar által 1903-ban feltárt kora avar kori lovassírból, fel nem jegyzett helyről került elő egy vas lándzsacsúcs (Lehoczky 1903. 367-368.).33 Nem csak a megye, hanem a Tiszántúl területéről is csak kis számban ismerünk vas lándzsahegyeket: 10 lelőhelyről 19 lándzsahegyről vannak információink.34 Ezek szerint jelentősnek mondható a Tiszántúl északi harmadában „koncentrálódó” négy lelőhely öt fegyvere annak arányában, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye területéről mintegy 40 kora avar kori lelőhelyről közel 80 sírt (vagy arra utaló leletet) ismerünk. A maradék 5 lelőhely 14 lándzsája a Köröstől délre eső területen került elő, ami nem csak jóval nagyobb területet, hanem a fentieknél lényegesen nagyobb számú lelőhelyet és sírszámot jelent. Bóna István figyelt fel arra a Szegvár-sápoldali sír feldolgozása közben - majd Mesterházy Károly is utalt rá hogy az általuk felsorolt dunántúli kora avar sírok többségében a lándzsahegy a ló mellől, míg a Szegvár-sápoldalinál a férfi jobb felkarja alól, a biharkeresztesi sírban a koponya mellől került elő (Bóna 1979. 23-24., Mesterházy 1987. 231.). A két sír lándzsahegyének helyzete abból a szempontból általánosítható a tiszántúli lándzsás-kopjás temetkezésekre, hogy ezen a 32 Lásd a 27. jegyzetet! 33 Az egyeki sírról lásd a tanulmány második részét! 34 Biharkeresztes-Lencséshát (Mesterházy 1987. 231.), Egyek-Nagy István telke (Lehoczky 1903. 367.), Kisújszállás-Nagykert (Rácz 2014. 163.), Kiszombor О 5. sír (Csallány 1939. 126. 4. kép 12.), Kótaj-Teleki László birtoka (Csallány 1960. 4L XV. tábla 3.), Mezőkovácsháza-Új Alkotmány Tsz agyagbánya 5., 7. sír (Juhász 1973. 104., 106. 111. tábla 8., IV. tábla L), Mokrin-Vodoplav-dűlő 1. sír (Ranyisavljev 2007. 13. T. I: 1), Szegvár-Oromdűlő 85., 90., 333., 556., 759., 877., 897., 900. sír (a szerző közöletlen ásatása), Szegvár-Sápoldal (Bóna 1979. 5.), Tiszavasvári-Koldusdomb 1., 21. sír (Csallány 1960. 53., 58., 15. tábla 1-2.). 160
