Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. területen a fegyverek nem a lósírokból, hanem döntő többségükben a férfiak sírjából, leggyakrabban az elhunyt bal karcsontja vagy a koponya mellől kerültek elő. A sír régészeti leletanyagáról A biharkeresztesi nádlevél alakú, rombusz átmetszetű pengével és a pengénél hosszabb köpüvel kialakított (Mesterházy 1987. 231.) lándzsa a régióból ismert hasonló formájú lándzsáktól - Egyek-Nagy 1. telke (Lehoczky 1903. 367.), Kótaj-Teleki L. birtoka (Csallány 1960. 41.), Tiszavasvári-Koldusdomb 1. és 21. sír (Csallány 1960. 51., 58.) - ezzel az aránnyal elkülönül. Típusából jelen pillanatban csak ezt az egy példányt ismerjük a Tiszántúlról, a többi hasonló darab a dunántúli temetkezésekből került elő (Csiky 2007. 311., 318.). Lehoczky Tivadar az egyeki sír lándzsájának leírása során felfigyelt arra, hogy a lándzsa „tokja hengeres és 4 cm át méretű, melyben a rúdnak farostjai még meg voltak "(Lehoczky 1903. 367.). A temetkezési szokások értékelése szempontjából lényeges, hogy a temetés során az elhunyttal magát a lándzsát vagy csak annak vashegyét temették el. A rendelkezésünkre álló kevés megfigyelés alapján úgy tűnik, mindkét eset előfordul a tiszántúli kora avar kori sírokban. Az egyeki esettel ellentétben a biharkeresztesi sír ásatója nem említi farostmaradványok nyomait és ilyesmi ma sem látható a lándzsa köpűjében. A kiszombori О temető 5. sír lándzsájának „köpűs részén fanyomok láthatóak” (Csallány 1939. 126., Párducz 1963. 11.). A Szegvár-sápoldali sír lándzsájának köpűjében - bár a sírt feldolgozó Bóna István nem említette - vasoxiddal konzerválódott farostok vannak. A Szegvár-oromdűlői lándzsák köpűjének egyikében sem található farostmaradvány. A biharkeresztesi sírból előkerült bronzszegecseket Mesterházy Károly a két bőrpántból álló öv összefogására szolgáló nittszegeknek határozta meg (Mesterházy 1987. 233.). Az ásató véleményével ellentétben ezek a szegecsek az - idők során elporladt - ezüst övveretek felszerelésére szolgáltak (Lőrinczy 1992. Anm. 27).35 A szerencsés módon megmaradt példány (Mesterházy 1987. 8. kép 10.) kiváló párhuzamait ismerjük a Deszk G temető 8. sírjából (Csallány 1939. IV. tábla 10-12.) és legújabban egy préselt ezüst, valamint 5 db csontból faragott példányt a börcsi 1. sírból (Томка 2005. 139-140. 4. kép 2-7.). Az igen változatos névvel illetett - kettős korongok (Томка 2005. 139. 163.), „kettős pszeudoveretek” (Томка 2005. 167.), kettős korongdíszek (Csallány 1939. 127.), 8 alakú veretek (Balogh 2004. 3. kép, Томка 2005. 168.), kettős kör alakú veretek (Somogyi 1987. 126., Bálint 1995. 84.) sírba kerülését - egyetértve Csallány Dezső megállapításával - а VII. század első harmadára (Csallány 1939. 141.), esetleg második negyedére tehetjük. Tomka Péter a börcsi 1. sír megásásának idejét a VI. század végére, VII. század elejére keltezte (Tomka 2005. 175.). Véleményem szerint a börcsi 1. sírból előkerült veretes övét eredetileg ezüstlemezből préselt, kettős korong alakú veretek díszíthették. Az idők során a használattól ezek tönkremehettek - ellentétben a biharkeresztesi sír övvereteivel, amelyek a sírból előkerült felszerelő fülek alapján a sírban porladtak el -, és az öv gazdája (talán távol kerülve az ötvöstől) csontból faragott példányokkal helyettesíthette a hiányos övkészletet. Annak a lehetősége sem zárható ki, hogy a veretes öv eredetileg nem is a 15-16 éves fiatalemberé volt, ő csupán örökölte, és a pótlás a hosszú idejű használat következménye volt. A kettős korong alakú veret formai előzményének a préselt, peremes kerek veret tekinthető, bár kronológiai helyzetük részletes vizsgálata még várat magára. A forma kialakulása talán akkor 35 A verettípus tárgyalásánál a biharkeresztesi sír veretét nem ismerte sem Bálint Csanád, sem Balogh Csilla. A veretet jó 20 évvel később Tomka Péter fedezte fel újra (Томка 2005. 169.). I6l
