Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)
Régészet - Lőrinczy Gábor: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. Megjegyzések a terület kora avar kori történetéhez
Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez I. oldalán vele azonos tájolással egy részleges lótemetkezés maradványa került elő.27 Az ásató és publikáló Mesterházy Károly a temetkezést a VI. század utolsó negyedére keltezte (Mesterházy 1987. 232.). A sírban megfigyelt temetkezési szokásokról A temetkezés K-Ny-i tájolása beleillik a tiszántúli kora avar kori temetkezések döntő többségére jellemző K—Ny, illetve ÉK-DNy-i tájolásba (Lőrinczy 1992. 164—165., Lörinczy-Straub 2005. 139.). A férfi jobb oldalán, a sír északi fala és a koporsó28 közé helyezett ló koponyája orral keleti irányban, az állkapcsán feküdt. A mellső két csonkolt lábcsont a koponya mögött, egymás mellett, patákkal a koponya irányában, a hátsó csonkolt lábcsontok az elülső mögött, azzal megegyezően, patákkal a koponya irányában kerültek elő. Ezek szerint a lóbőrt „hosszában kiterítve”,29 30 a lábcsontokat elrendezve helyezték el. A ló megnyúzásának sajátos formája, a rádiusz és tibia disztális végén kettévágott hosszúcsontok arra utalnak, hogy Biharkeresztesen a temetés során olyan rítus szerint temették el az elhunyt lovát, amely a Tiszántúl területén a kora avar korban általános volt (Lőrinczy 1992. 164-165., Lörinczy-Straub 2005. 139.). Míg a biharkeresztesi sírból előkerült részleges lótemetkezés formája és rítusa a VI-VII. századi Tiszántúlon általános gyakorlatot jelez, addig a lócsontok síron belüli helyzete - az emberi váz jobb oldala mellett, azzal azonos tájolásban és azonos szinten, a sír alján - egyedinek mondható, a lószerszám síron belüli helye pedig ritkának tekinthető. A lószerszámzatot - az egyszerű fejkantárt, benne a csikózablával és a csont szíjbújtatóval, valamint a részben egymást fedő két kengyelt (hasonlóan az ártándi sírban megfigyeltekhez) - a koporsó mellé fektették (Mesterházy 1987. 222., 229.),30 a szűk hely alapján feltehetően a nyereg nélkül.31 Ezután helyezték a sírba a lóbőr maradványát. A kora avar kori részleges lótemetkezések között annak a helyzetnek, amikor az állatot nem felszerszámozva temették el, tehát például a zabla nem a ló foga közül kerül elő, egyelőre igen kisszámú előfordulását ismerjük. A kevés eset egyike a biharkeresztesi sír, ahogy erre Mesterházy Károly annak idején fel is hívta a figyelmet (Mesterházy 1987. 222., 229., 231., 235.). Az azóta eltelt, valamivel több, mint negyed évszázad alatt csak egy tucat hasonló eset vált ismertté (Lörinczy- Straub 2005. 140.). Ezek újabb értékelése során felmerült annak lehetősége, hogy a részlegesen eltemetett, de nem felszerszámozott lovas temetkezések a lószerszámos temetési rítus irányába mutatnak, részben azok formai előzményeinek lennének tekinthetőek (Lörinczy-Rácz 2014. 174-175.). 27 A sír archaeozoológiai leletanyagát minden erőfeszítésünk ellenére a mai napig nem sikerült felkutatnunk sem a Déri Múzeumban, sem a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az ásatás dokumentációja a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Déri Múzeumban egyaránt a sírrajz pauszmásolatából és egy előrenyomtatott sírrajzon gépelt sírleírásból áll. 28 A lócsontok még csak véletlenül sem fedik a férfiváz jobb oldalát, amit az ásató által is feltételezett koporsó megléte magyaráz. A koporsó széle tartotta távol a lábcsontokat is tartalmazó lóbőrt az elhunyttól. 29 Az ásató azon véleménye, hogy a lóbőrt kitömve helyezték a sírba (Mesterházy 1987. 222., 235.), a lócsontok szűk helyen való, szoros elhelyezkedése és a sírrajz tanúsága alapján nem bizonyítható. 30 Mesterházy Károly a sír értékelésénél úgy fogalmaz, hogy „a lószerszámot se a ló mellé, hanem a halott jobb lába mellé helyezték el” (Mesterházy 1987. 231.). 31 A sír publikálója a ló hátsó lábcsontjai alól előkerült két kisméretű, töredékes vascsat alapján - melyeket hevedercsatnak határozott meg - feltételezi a nyereg sírba helyezését (Mesterházy 1987. 229-230.). A leletmentés során a homokos altalajban nem sikerült a sír körvonalait megfigyelnie, dokumentálnia, ezért nem ismerjük a sír szélességét. A sírrajz alapján a koporsó és a lócsontok külső, északi vonala között meglévő 20, maximum 25 cm széles területen, a lóbőr alá kellett volna helyezni a nyerget a farhám és a kengyelek szíjazatával, valamint a fejhámmal. Erre nem utal sem a sírrajz, sem a sírleírás. 159
