Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 57. (Nyíregyháza, 2015)

Régészet - Kőrösfői Zsolt: Hogyan is nevezzelek? Az erdélyi késő császárkori leletek értelmezési módjai a román régészetben

Körösfői Zsolt

1. kép

Az erdélyi későcsászárkori lelőhelyek korszakolása a romániai régészetben 1: késő római kor, 2: posztrómai,

3: kora népvándorlás kori, 4: prefeudális

Fig. 1

Periodisation of Transylvanian Late Roman Age sites in Romanian archaeology 1: Late Roman Age,

2: Post-Roman Age, 3: Early Migration Period, 4: Pre-feudal Age

A helyzetet bonyolítja, hogy a római kor utáni (posztrómai, posztaurelianusi) és középkor előtti (prefeudális) időszakot a román régészet igencsak tágan értelmezi, ebbe a gót, gepida, s részben az avar korszak is belefér. Ez a fogalmi kavalkád a román nép prekoncepciós etnogenezis elméletének - mondhatni - kényszerszülötte, éspedig a korszakok, népek, valamint az adott történelmi állapotok tudatos összemosása, amely később már öngerjesztő módon újabb megnevezésekkel és elméletekkel bővült. A dákoromán kontinuitás követői figyelmen kívül hagyják, hogy a Kx u. IV. század fordulójától az V. század középső harmadáig tartó másfél évszázad alatt Erdélyt négy különböző nép (gótok, hunok, gepidák, majd avarok) vette birtokba, s ennek megfelelően más-más geopolitikai feltételek érvényesültek. A késő császárkori - kora népvándorlás kori lelőhelyeket egy korszakként, valami utániként vagy éppen valami előttiként - azaz átmenetiként - kezelve a román régészek jó része azok jelentőségét, valós súlyát vonja kétségbe.

A korszakkal foglalkozó kutató gyakran tanácstalanul áll a múzeumok raktáraiban, hogy mely ládák is tartalmazzák a vizsgálandó leletanyagot, s ebben a leltárkönyvek vagy a régészeti topográfiák sem nyújtanak kapaszkodót. De nézzük az elejéről!

130