Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Kelemen Imola - Berendi Erzsébet: A Kótaj-Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata
Kelemen Imola — Berendi Erzsébet 32. objektum: népvándorlás kori gödör. A gödör tartalmának érdekessége egy ló anatómiai helyzetben előkerült 5 darab nyaki csigolyája (vertebrae cervicales): a másodiktól (epistropheus) a hatodikig. Esetünkben egy közel felnőtt (kb. 4 éves) egyedről beszélünk. A gerincoszlop folytatása egyik irányban sem került elő, ugyanakkor mesterséges szétválasztásra utaló nyomokat sem fedeztünk fel a csontokon. A környező objektumokból szintén nem került elő olyan gerincoszlop-elem, amely ehhez tartozhatna. A leglogikusabb magyarázatnak azt látjuk, hogy valamikor ide teljes vagy részleges váz lehetett eltemetve, de a hiányzó részt természetes/mesterséges tényezők elhordták/megsemmisítették, esetleg utólagos építkezések közben történhetett ugyanez. A gödörben volt még egy lótól származó medence (pelvis) töredék, melynek megtartása alapvetően eltér a csigolyák megtartási állapotától. Mivel ennek a darabnak a gerincoszlop maradványhoz viszonyított pozícióját nem rögzítették a helyszínen, nem dönthetjük el egyértelműen, hogy ugyanazon egyedtől származik-e. Az archaeozoológiai leletek között a lómaradványokon kívül két, közepes termetű állattól származó bordatöredéket is azonosítottunk, melyeknek pozícióját a helyszínen ugyancsak nem regisztrálták. Összesítve: valamennyi csontelem húsos testzónából származik, de egyiken sincs feldolgozásra utaló nyom. Talán az objektum régészeti feldolgozása után könnyebb lesz a gödör funkciójára következtetni. 48. objektum: népvándorlás kori sír. Az objektumról részletesebben Istvánovits Eszter készülő tanulmányában lehet majd olvasni, itt viszont mindenképpen érdemes megemlítenünk, hogy ez volt a lelőhelyen az egyetlen olyan népvándorlás kori sír, amelyből ételmelléklet került elő. A sír keleti részében, az elhunyt jobb lábánál, a nyesés szintjén egy viszonylag kisméretű disznó jobb oldali lapockájáról (scapula) van szó, amely az állatnak - húsminőség szempontjából - az egyik leghasznosabb része. 63. objektum: császárkori sír (64. objektum) körárka. A régészeti leírásból megtudhatjuk, hogy egy rabolt sírról van szó, melynek körárkában szétszórtan tárgyakat találtak. A körárok DK-i részén, a bejárattól keletre, a nyesési szinten került elő egy szarvasmarha jobb oldali sípcsontjának (tibia) disztális töredéke, 5 kutyacsont: bal orsócsont (radius), jobb és bal combcsont (femur), bal medence (pelvis), keresztcsont (sacrum), és egy meghatározatlan kis-közepes termetű állat hosszúcsontjának töredéke. A kutyacsontok méretük és megtartásuk, valamint egy helyről való előkerülésük alapján valószínűleg ugyanazon egyedhez tartoztak. A szarvasmarha sípcsont-vég megtartása ugyanolyan, mint a kutyacsontoké, ezért valószínűsíthető, hogy ugyanazon esemény termékei (egyidejűleg betemetődött elemeket képviselnek). A meghatározatlan szilánk csontfelszíne különbözik a többitől, jóval simább és mállása sem olyan erős, ezért - illetve mérete miatt - jelenléte elhanyagolható az értelmezés folyamatában (még akkor is, ha statisztikailag lehet rá esély, hogy a kutyacsontokhoz tartozzon). Ezen információk birtokában azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az illető csontegyüttes áldozati mellékletként lehetett a sírba vagy a körárokba helyezve. Mivel rabolt sír, nyilván a mellékleteket is megbolygatták, ez megmagyarázza, miért csupán 5 csontelem került elő a valamikori, valószínűleg teljes kutyacsontvázból. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy a csontelemek különböző testrégiókból származnak. A marhacsont jelenléte a kutyacsontváz mellett meglepő, de nem teljesen egyedülálló. Istvánovits Eszter szóbeli közlése alapján találkozott már a házi kedvencnek adományozott ételmelléklettel. Bár kétségkívül merész lenne azt állítani, hogy itt is erről van szó, tény, hogy a lehetőség nem kizárható. 386
