Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Kelemen Imola - Berendi Erzsébet: A Kótaj-Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata
A Kótaj—Verba-tanya, halastó lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata Ugyanakkor a környékbeli, főleg szarmata temetkezésekkel kapcsolatos, egyre újabb és érdekesebb kutatások, leletek és elméletek már-már megkövetelik, hogy a nem hagyományos/elfogadott elméleteket is publikussá tegyük. Következtetések A 2006-ban Kótaj határában, a Verba-tanya, halastó lelőhelyen folytatott ásatásból 96 előkerült állatcsontot sikerült archaeozoológiai lag megvizsgálnunk, melyek közül 78 korszakhoz sorolható objektum leletanyaga volt. Ily módon 1 bronzkori, 28 császárkori, illetve 49 népvándorlás kori töredékről beszélhetünk. A csontanyag többsége nagy valószínűség szerint konyhahulladék, csupán két eszköznek mondható darab került elő: egy ló metatarsus-ból készült valamilyen simítóeszköz a császárkorból (I. tábla 1.), illetve gímszarvas egy megmunkált agancsának töredéke a népvándorlás korból (I. tábla 2.). Az egyetlen bronzkori darab egy szarvasmarha szétmállott koponyatöredéke. Ahogy azt a leírásban említettük, a 28 császárkori és 49 népvándorlás kori töredék (ráadásul ezek közül csupán 16, illetve 35 volt faj szerint azonosítható) meglehetősen kevés a két korszakot illető megfelelő következtetések levonására, ezért javasoljuk az alábbi megjegyzéseket csupán megjegyzésként kezelni. A császárkorban 16 faj szerint azonosított csontmaradvánnyal találkozunk, amelyek közül a szarvasmarha és kutya ugyanolyan arányban van jelen (5 db - 31,25%). Amennyiben igaz az a feltételezés, hogy a kutyamaradványok (méreteik, megtartásuk, ugyanazon objektumból való előkerülésük alapján) egy és ugyanazon egyedhez tartoznak, nyilván nem beszélhetünk a szarvasmarhákéval azonos arányról, de sajnos konkrét bizonyítékkal ezzel kapcsolatban - megfelelő helyszíni dokumentálás hiányában - nem rendelkezünk. A lovak 4 darabbal (25%), a juh/kecskék 2-vel (12,5%) képviseltetik magukat. A kisszámú töredék miatt I -nél nagyobb minimális egyedszámot egy faj esetében sem sikerült becsülnünk. A szarvasmarhák maradványait konyhahulladékként azonosítottuk, mivel a csontok többsége a húsminőség C kategóriájába sorolódott. Egy juvenilis/subadultus korú egyedet becsültünk, illetve az 5 töredék közül kettőn rágásnyom is megfigyelhető volt (egyik kutya, a másik macska által). Valamennyi szarvasmarhacsont gödörből került elő, leszámítva egy tibiát, mely egy sírt kerítő körárokból. Ez az egyetlen В húsminőségü töredék, izomdúsabb testi zónából származik (bár az izom dús testrész kevésbé húsos végéből), talán épp egy áldozat része lehetett. A két, gödörből előkerült juh/kecske maradvány egyikén kutya rágásnyom figyelhető meg. Kort egyik alapján sem sikerült becsülnünk. Talán ezek is konyhahulladéknak mondhatók. A négy lótól származó töredék gödörből került elő, egyikük az említett metatarsus disztális epiflziséből készült eszköz, égés- és keresztirányú karcolásnyomokkal. A többi maradvány egyike szintén égett, a másik pedig kutya által rágott. Nehéz ilyen kevés információból biztosat mondanunk a császárkori közösség lóhús fogyasztásáról, még ha egy izmosabb zónából (A húsminőségű) előkerült, ráadásul égett csont is jelen van az anyagban. Kutyáktól - a darabszámot véve figyelembe, valamint a többi fajok maradványaihoz képest - viszonylag sok (5 db) töredék származik, valamennyi ugyanazon objektumból, egy sírt kerítő körárokból. Amennyiben valószínűsíthető, hogy ugyanazon egyedhez tartoznak, talán épp a temetkezéshez kapcsolható áldozat részeként, akkor a faj aránya a legnagyobbról a legkisebbre csökken, hiszen 5 maradvány helyett már rögtön csak 1-ről beszélhetünk. A kérdés a helyszíni dokumentáció hiánya miatt nyitva marad. 387
