Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Kelemen Imola - Berendi Erzsébet: A Kótaj-Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata
Kelemen Imola — Berendi Erzsébet A népvándorlás kori anyagban 35 faj szerint azonosított töredékkel számolhatunk, melynek több mint fele szarvasmarháktól származik. így: 20 szarvasmarha töredék (57,14%), 6 ló (17,14%), 5 disznó (14,29%), 3 juh/kecske (8,57%), illetve egy gímszarvas (2,86%). A minimális egyedszám az egyes fajok esetében itt is csupán 1-re becsülhető. A 4 objektumból - két gödör, egy edényégető kemencéhez tartozó munkagödör és egy épület - előkerült 20 szarvasmarha csonttöredék többségének lelőhelye az épület. Ezért, és mivel nagyrészt húsos testi zónákból származnak, konyhahulladéknak minősülnek. Két töredék kutya által rágott volt, négyen égésnyomok látszanak: parázslástól a kalcinálódásig. A juh/kecske közös csoportjába csupán 3, közepes húsminőségü töredék volt sorolható, melyből kettő fiatal, juvenilis korú kecskéhez tartozott. Ezek közül az egyik egy koponyamaradvány, melyen - vélhetően az agy velőfogyasztásra utaló - hasítás- és ütésnyomok fedezhetők fel (I. tábla 3.). A harmadik töredéken - Ovicapra tibia diafízise - kutya által hagyott rágásnyomok voltak megfigyelhetőek. A három darab három különböző objektumból került elő: egy edényégető kemencéből és két épületből. A disznótól, annak húsos testi zónáiból származó 5 maradvány négy objektumból került elő: két épületből, egy gödörből és egy sírból. Két töredék juvenilis korú állatot mutat, közülük egyik kan. Két másik töredék rágott, ezek közül az egyik parázsolt is. Mindezeket figyelembe véve az ehhez a fajhoz tartozó csontok konyhahulladéknak minősülnek. A sírban talált egy, A húsminőségű testrészhez tartozó lapockatöredék nem hordozott magán vágás- vagy rágásnyomokat, így valószínűsíthető, hogy húsostól, áldozatként, a temetési rituálé részeként került az objektumba. 6 töredék származott lótól, valamennyi ugyanazon objektumból, egy gödörből került elő. Öt nyakcsigolyáról és egy medencecsontról van szó. Lehetséges, hogy ugyanazon állathoz tartoztak, utólagos elváltozás nyomait nem hordozták magukon. Az edényégető kemencéből került elő az egyetlen vadállatmaradvány: gímszarvas megmunkált agancstöredéke (I. tábla 2.). Égett, és vágásnyomok is láthatóak rajta. A Kótaj-Verba-tanya, halastó lelőhely vizsgált csontanyaga - mint azt említettük - nem alkalmas arra, hogy megfelelő statisztikai következtetéseket vonjunk le, valamint hogy összességében nézve képet kapjunk a felölelt korszakokról. Kis leletegyüttesekben ugyanis a ritkább állatfajok (például házityúk, halak) csontjainak előkerülési valószínűsége is csökken, ezért egyes fajok puszta hiánya önmagában nem nyújt lehetőséget messzemenő következtetések levonására. Részleteiben azonban mind az objektumokat, mind az egyedülálló csontelemeket nézve a vizsgált anyag néhány feltétlenül bemutatásra érdemes „gyöngyszemmel” is szolgált. Ezek adják meg igazán a kutatás értékét, és összehasonlítási alapot szolgáltatnak a területen végzendő jövőbeni archaeozoológiai vizsgálatoknak. Irodalom Berendi 2006. Berendi Erzsébet: A Nyírtura-Várrét közelében (Nyíregyháza, keleti elkerülő út 37. lelőhely) feltárt szarmata településrészlet állatcsont leletei. [Animal bones from the Roman Imperial Period settlement part near Nyírtura-Várrét (Nyíregyháza, Eastern Bypass , Site 37).] NyJAMÉ XXXXVIII. 2006. 255-260. Bökönyi 1963. Bökönyi Sándor: A bólyi avarkori temető állatmaradványai. [Untersuchung der Tierknochenfunde des Gräberfeldes von Bóly-Sziebert-puszta.] JPMÉ 1963. (1964) 91-112. 388
