Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák—Ürmös II. lelőhelyen lyezték. Az SNR 229. sírban szokatlan lábtartást figyeltünk meg, az elhunyt lábszárát enyhén nyugati irányba fektették. Az SNR 170. sírban az eddigiektől teljesen eltérő fektetési formát tapasztaltunk. Az elhunyt lábszárát egymáson keresztbe tették, a jobb alkart a koponyához visszahajlították, a bal kart a bal medencére fektették. A váz szokatlan helyzete mellett a többi sírétól eltért a gödör aljának teknőszerű kiképzése, valamint a váznak a többihez képest rendkívül rossz megtartása. A sírban mellékletet nem találtunk, így az elhunyt kulturális hovatartozása kérdéses. A szarmata kori datálását az SNR 182. sír közelsége támasztja alá, illetve az a megfigyelés, hogy az SNR 170. sír közelében fekvő szarmata sírok párosával helyezkedtek el. Szarmata kori hasonló rendellenes sír került elő Kiskunfélegyháza-Kővágóér lelőhelyen, ahol az elhunyt lábát egymáson keresztbe fektették, testét enyhén oldalra fordították. A váz mellett ugyanúgy megtalálták a viseleti- és használati tárgyakat, mint a temetőrészlet többi sírjában (Gallina 1999. 7., 1. ábra). A madarasi temető 405. sírjában fekvő bolygatatlan férfi rendellenes temetkezése sem volt melléklet nélküli. A váz bal karját könyökben felhajlították a vállához, a jobb alkarját ugyancsak behajlították, kézfejét a mellkasára helyezték (Kőhegyi-Vörös 2011. 125-126., 59. kép). A Szentes-kistőkei temetőben a 106. és a 138. sírba temetett elhunytak mindkét karját a vállhoz, illetve az archoz hajlították vissza. Utóbbiban nem találtak mellékletet, így annak szarmata korhoz tartozását Párducz Mihály megkérdőjelezte (Párduc/ 1944. 12., 16.). Az SNR 239. sírban is szokatlan testtartást figyeltünk meg. Itt a koponya teljesen előrebukott annak ellenére, hogy a sír alja egyenes volt. Valószínűleg a temetés előtt az elhunyt fejét alátámasztották. A 48 sír közül 45-ben voltak emberi vázmaradványok, az SNR 156., 173. és a 232. rablott sírokból csontok nem kerültek elő. Az antropológiai vizsgálat alapján minden esetben meg lehetett állapítani az elhunytak nemét. A 45 sírból 17 férfi, 13 nő és 16 gyermek vázmaradványa került elő (2. kép). Az SNR 224. sírban egy közel azonos korú (40 45 év közötti) férfi és nő összedobált, erősen hiányos vázrészei feküdtek, melyek a sír rablásakor keveredhettek össze, illetve ekkor kerülhetett az egyik egyén vázmaradvány a másik sírgödrébe.25 A 2. képen látható grafikon alapján szembetűnőek az egyes sírcsoportokon belüli nem és életkor különbségek. Míg a 2. sírcsoportban kizárólag férfi temetkezések voltak, addig a másik két csoportban a közel azonos arányú férfi és női temetkezések mellett a gyermeksírok száma magas volt. i Férfi Male 1 Nő Female i Gyerek Child 2 3 2. kép A sírcsoportok nemek szerinti megoszlása Fig. 2 Distribution of grave-groups by gender 25 A sírgödör mérete alapján nem valószínű, hogy kettős temetkezésről lenne szó. 39
