Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)

Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák—Ürmös II. lelőhelyen lyezték. Az SNR 229. sírban szokatlan lábtartást figyeltünk meg, az elhunyt lábszárát enyhén nyu­gati irányba fektették. Az SNR 170. sírban az eddigiektől teljesen eltérő fektetési formát tapasztaltunk. Az elhunyt lábszárát egymáson keresztbe tették, a jobb alkart a koponyához visszahajlították, a bal kart a bal medencére fektették. A váz szokatlan helyzete mellett a többi sírétól eltért a gödör aljának teknősze­­rű kiképzése, valamint a váznak a többihez képest rendkívül rossz megtartása. A sírban mellékletet nem találtunk, így az elhunyt kulturális hovatartozása kérdéses. A szarmata kori datálását az SNR 182. sír közelsége támasztja alá, illetve az a megfigyelés, hogy az SNR 170. sír közelében fekvő szarmata sírok párosával helyezkedtek el. Szarmata kori hasonló rendellenes sír került elő Kiskun­­félegyháza-Kővágóér lelőhelyen, ahol az elhunyt lábát egymáson keresztbe fektették, testét enyhén oldalra fordították. A váz mellett ugyanúgy megtalálták a viseleti- és használati tárgyakat, mint a te­metőrészlet többi sírjában (Gallina 1999. 7., 1. ábra). A madarasi temető 405. sírjában fekvő boly­­gatatlan férfi rendellenes temetkezése sem volt melléklet nélküli. A váz bal karját könyökben fel­hajlították a vállához, a jobb alkarját ugyancsak behajlították, kézfejét a mellkasára helyezték (Kő­hegyi-Vörös 2011. 125-126., 59. kép). A Szentes-kistőkei temetőben a 106. és a 138. sírba teme­tett elhunytak mindkét karját a vállhoz, illetve az archoz hajlították vissza. Utóbbiban nem találtak mellékletet, így annak szarmata korhoz tartozását Párducz Mihály megkérdőjelezte (Párduc/ 1944. 12., 16.). Az SNR 239. sírban is szokatlan testtartást figyeltünk meg. Itt a koponya teljesen előrebu­kott annak ellenére, hogy a sír alja egyenes volt. Valószínűleg a temetés előtt az elhunyt fejét alátá­masztották. A 48 sír közül 45-ben vol­tak emberi vázmaradványok, az SNR 156., 173. és a 232. rablott sí­rokból csontok nem kerültek elő. Az antropológiai vizsgálat alapján minden esetben meg lehetett álla­pítani az elhunytak nemét. A 45 sírból 17 férfi, 13 nő és 16 gyer­mek vázmaradványa került elő (2. kép). Az SNR 224. sírban egy kö­zel azonos korú (40 45 év közöt­ti) férfi és nő összedobált, erősen hiányos vázrészei feküdtek, me­lyek a sír rablásakor keveredhettek össze, illetve ekkor kerülhetett az egyik egyén vázmaradvány a má­sik sírgödrébe.25 A 2. képen látható grafikon alapján szembetűnőek az egyes sírcsoportokon belüli nem és életkor különbségek. Míg a 2. sír­csoportban kizárólag férfi temetke­zések voltak, addig a másik két csoportban a közel azonos arányú férfi és női temetkezések mellett a gyermeksírok száma magas volt. i Férfi Male 1 Nő Female i Gyerek Child 2 3 2. kép A sírcsoportok nemek szerinti megoszlása Fig. 2 Distribution of grave-groups by gender 25 A sírgödör mérete alapján nem valószínű, hogy kettős temetkezésről lenne szó. 39

Next

/
Thumbnails
Contents