Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Kelemen Imola - Berendi Erzsébet: A Kótaj-Verba-tanya, halastó (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata
A Kótaj—Verba-tanya, halastó lelőhelyen előkerült állatcsontok archaeozoológiai vizsgálata Ami a ló metatarsusból készített eszközt illeti (1. tábla 1.), véleményünk szerint valamilyen bőrsimító lehetett. A töredék felszíne barna, belseje feketére színeződött, mely tipikusan a hosszabb időn át állandó, meleg hőmérsékleten (pl. kemence alatti platniban) tartott töredékek jellemzője. A császárkori leletanyagban kutyához tartozó 5 csonttöredéket azonosítottunk. Valamenynyi a 63. objektumból, egy sírt kerítő körárokból származik. Az ásatási naplóból idézve: „a körárok DK-i részén, a bejárattól keletre a nyesési szinten állatcsontok kerültek elő.” Mivel nincs feljegyzés arról, hogy az objektum más részéből is kerültek volna elő állatcsontok, valószínűsíthető, hogy ugyanazon egyedhez tartoztak: egy bal orsócsont (radius), illetve egy jobb és egy bal combcsont (femur) diafizistöredékei, ezen kívül egy bal medencecsont (pelvis) és egy keresztcsont (sacrum) maradványai. A töredékek sem az állat korának megállapításához nem voltak megfelelőek, sem egyéb utólagos elváltozás nem volt rajtuk látható, illetve biometriai adatokkal sem szolgáltak. Megkockáztatható, hogy az állat áldozatként kerülhetett a sírhoz tartozó árokba. Erről bővebben az objektum külön elemzésénél szólunk. Az azonosítatlan vagy nagy-, illetve kis-közepes testű emlősök kategóriájába sorolt töredékek között 5 különböző mértékben égett csontot találunk. Ezek közül egy csupán parázsolt, egy pedig fehérre kalcinálódott. Egyet leszámítva valamennyi gödrökből került elő. Egy kis-közepes testű emlős hosszúcsontjának diafízistöredéke a 63. körárokból származik, így lehetséges, hogy az említett kutya valamelyik végtagcsontjának maradványa. Hasonló érveléssel a többi azonosítatlan töredéket is besorolhatnánk valamely fajhoz, hiszen többségük olyan objektumból (11., 25., 27.) került elő, ahol nagy testű emlősök - leginkább ló - csontjai voltak (lásd III. táblázat). így két hosszúcsont diafízisdarabja, két koponya (cranium)- és két medencecsont (pelvis) töredék, illetve 4 teljesen azonosíthatatlan kisebb darab is származhatott lótól. Népvándorlás kor A népvándorlás kori objektumokban talált állatcsontok esetében a császárkoriakéhoz hasonló helyzettel találkozunk, hiszen a leletanyag ez esetben is igen csekély. Csupán 35 faj szerint meghatározott töredékről beszélünk, ezért a gazdaságot és állattartást illető helyénvaló következtetések levonására ezek sem alkalmasak. A népvándorlás kori anyagban a 4 legáltalánosabb háziállatfajt sikerült azonosítanunk: a szarvasmarhát, a juh/kecskét, a disznót és a lovat (IV. táblázat), ezeken kívül pedig egy vadat (a gímszarvast), igaz ezt egy edényégető kemencéből előkerült, megmunkált agancstöredék (I. tábla 2.) alapján. A császárkori leletanyaghoz hasonlóan a minimális egyedszám valamennyi faj esetében itt is csupán 1-re becsülhető. A népvándorlás kori leletanyag több mint 70%-a volt meghatározható, a többit kénytelenek voltunk a nagy- és kis-közepes testű emlősök kategóriájába sorolni. Az azonosított töredékek arányait illetően a szarvasmarhák messze vezetik a sort, a csontok több mint fele (20 darab - 57,14%) ettől a fajtól származik. A második és harmadik helyet szorosan egymás után foglalja el a ló és a disznó, 6, illetve 5 töredékkel (17,14 és 14,29%), míg kissé lemaradva követik őket ajuh/kecskék 3 csontmaradvánnyal (8,57%). A gímszarvas egyetlen agancstöredéke 2,86%-ot képvisel az anyagban. 379
