Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Gulyás Gyöngyi: Késő szarmata temetőrészletek Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen (M43-as autópálya 10. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi katrész nélküli volt, csupán 4 sír (SNR 140., 175., 182., 201.) földjéből kerültek elő vas koporsókapcsok. Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a koporsókapcsos sírok közül csak az SNR 175. sírban figyeltünk meg koporsófoltot. Igaz, hogy a sírok nagyobb része bolygatott volt, de az SNR 201. sír, ahol három ácskapcsot bontottunk ki, érintetlennek bizonyult, ennek ellenére a koporsó foltjának elszíneződését nem lehetett rögzíteni.24 Vasalkatrész nélküli rönkkoporsók használatát a II. század végéről és a III. század elejéről figyeltek meg (Kulcsár 1998. 28.). Az SNR 35. sírban tett megfigyelések alapján, a lábvégek felé fokozatosan összeszűkülő, vasalkatrész nélküli rönkfa koporsót helyeztek. Az egyes sírcsoportokon belül különböző mértékben lehetett a koporsós temetkezések arányát megfigyelni. Az 1. sírcsoportnál az összes temetkezés 28%-ánál, a 2. sírcsoportnál 66%-ban, a 3. sírcsoportnál pedig a sírok 26%-ánál voltak koporsóhasználatra utaló nyomok (1. kép). A koporsó megléte egyaránt megtalálható az egyszerű akna- és a körárkos síroknál annyi különbséggel, hogy az 1. sírcsoport 4 árokkeres sírja közül háromban (SNR 136., 159., 160.), míg a 3. sírcsoportnál a 3 körárkos sír közül csak egyben (SNR 262.) találtunk erre utaló nyomot. A 4 vasalkatrészes temetkezés közül háromban leltünk ún. C alakú és egyben (SNR 201.) ún. S alakú kapcsokat. A koporsókapcsos sírok közül azonban csak kettőben lehet az egykori kapcsok használatának rekonstruálását elvégezni, mert az SNR 131. és az SNR 182. sírban másodlagos helyről került elő egy-egy C alakú kapocs. Az említett típusú koporsókapcsokkal részletesebben Dinnyés István foglalkozott. Megfigyelései alapján ezek a kettéhasított fatörzsből készített koporsók fedelét fogták össze úgy, hogy a kapcsok hosszú élét a koporsó végeibe verték (Dinnyés 1975. 64.). Ezt a megállapítást erősíti meg az SNR 175. és az SNR 201. sírok sarkaiban előkerült 3-4 koporsókapocs is, illetve az, hogy a vasalkatrészek belső oldalán megfigyelhetők voltak a keresztirányú famaradványok. A C vagy az S alakú koporsókapcsok használata a 270-es évek utáni időszaktól kezdődik és az V. század közepéig található meg az Alföldön (Dinnyés 1975. 66.). Az 1. sírcsoport két sírjában (SNR 125., 131.) találtunk arra utaló nyomot, hogy az elhunytat a temetés előtt szerves anyagból készített lepelbe burkolták. Az SNR 125. sírban egy kis felületen szövetmaradványt találtunk, de mivel a sír bolygatott volt, így lényeges megfigyeléseket nem tudtunk tenni. Ezzel szemben az SNR 131. sírban a csontváz körül és alatt 37 x 132 cm-es felületen rózsaszínes-lilás elszíneződést, valószínűleg bőrmaradványt dokumentáltunk (VIII. tábla 8.). További 7 sírban (SNR 124., 162., 199., 206., 220., 229., 238.) feltételezhető halotti lepel használata, melyre az elhunytak szorosan a test mellett fekvő karja utalhat. A különféle anyagokból (textil, bőr, gyékény, fakéreg) készült halotti leplek jelenléte a szarmata sírokban az Alföldön már egy korábban kialakult szokás része volt (Kulcsár 1998. 30.). A vázak sírbeli helyzete, az elhunytak neme A feltárt sírok 77%-a volt teljesen vagy részlegesen rablott. Mindemellett megállapítható, hogy valószínűleg minden elhunytat hátára fektetve, nyújtott végtagokkal temettek el. A rablottság magas foka ellenére több sírban meg tudtuk figyelni a különféle kartartásokat. A legtöbb esetben mindkét kart a test mellé helyezték. A 2. sírcsoport mindhárom elhunytjának kezét máshová, az SNR 17. sírban a jobb kezet a hasra, a balt a medencére, az SNR 35. sírban mindkét kézfejet a bal medencére, az SNR 36. sírban a bal kezet a bal medencére, a jobb kart a test mellé fektették. Az SNR 199. sírban mindkét kézfejet a combra, az SNR 221. sírban mindkét kezet a medencére he-24 A sír ÉK-i oldalának nyugati sarkához közel is lehetett egy koporsókapocs, azonban az már a feltáráskor nem volt a sírgödörben. 38
