Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei Amikor a földreformról kezdett beszélni, akkor Czeglédy Domokos helyettes főszolgabíró félbeszakította, hogy ezt a kérdést ne érintse. A tömegben erre nagy felzúdulás történt és sokan követelték, hogy a földreformról is nyilatkozhasson. Ezután Szilágyi a zsidókérdésről beszélt: „ Két éven át különbséget tettek jogokban keresztények és zsidók között, másodosztályú honpolgároknak tekintették őket, atrocitásokat követtek el ellenük és most ez a párt, amelynek mindez szíve szerint volt, és amely nevében is felvette a keresztény elnevezést, hallgat a zsidókról. ” Itt az Egységes Pártról, illetve a Kisgazdapártról beszélt. Csak részben volt igaza, hiszen a Kisgazdapárt liberális agrár-demokrata szárnya mindig ellenezte az antiszemitizmust és az Egységes Párt vezetőinek többsége sem azonosult azzal. Erre a csúsztatásra azért volt szüksége, mert a választókerület zsidósága Szilágyit támogatta. A gyűlés után a tömeg hosszú ideig együtt maradt, az emberek körülvették Szilágyit, az asszonyok virágokkal köszöntötték, és több százan elkísérték a lakásáig. Sőt az udvarára is bementek, és bizalmukról biztosították.73 Ez a szokatlanul lelkes hangulat nagy megdöbbenést keltett a helyi Egységes Párt vezetői körében. Különösen azért, mert tudták, hogy másnap, 21-én Szilágyi még hat további községet fog meglátogatni, és olyan hírek érkeztek, hogy ott is lelkesen várják. Ezzel volt összefüggésben, hogy még 20-án este 11 órakor egy rendőr a főszolgabíró alábbi végzési határozatát vitte ki Szilágyinak: a korábban már mind a hat közégbe - Furta, Zsáka, Vekerd, Darvas, Csökmő és Újiráz - megadott engedélyt visszavonta és a megtartandó népgyűléseket betiltotta. Tette ezt a 6.000/1922. BM. rendelet, illetve az azt módosító 34.100/1922.BM. rendelet alapján. Ezt azzal indokolta, hogy Szilágyi május 17-én Váncsod, 18-án Gáborján, 20-án pedig Szentpéterszeg községekben a földreformról szóló 1920. évi XXXVI. te. és a hatóságok ellen izgatott, mert azt mondta, hogy azt nem akarják végrehajtani, annak kötelező erejét kétségbe vonta, kijelentette, hogy eddigi előmunkálatait a kormány és a hatóság is „csak kortes célokra használja fel, abban ne higgyenek, szavazatot, meggyőződést, lelkeket akarnak vele vásárolni, s ez a legnagyobb zsarolás. ” Váncsod és Gáborján községekben pedig a „ rendes karhatalom előzetes biztosító alkalmazását és a választási mozgalmaknál a törvényben rendelt és alkalmazandó karhatalom és rendőri óvintézkedéseket a közönséggel szemben erőszaknak minősítette, a tömeg nagyságára hivatkozva, azt ellenszegülésre biztatta fel. ” Ez utóbbi vádakkal szemben Szilágyi azt nyilatkozta, hogy éppen ellenkezőleg volt: ő az, aki a hatóságok választási eljárásai miatt elkeseredett tömegeket nyugtatni próbálja. A földreformtörvényt pedig jogosan kritizálta, egyébként is programjának egyik pontja annak megváltoztatása. A hatóságok ellen sem izgatott, bár elismerte, hogy a földreformmal való szédelgés miatt már több feljelentést tett mind a gazdasági felügyelőség, mind egyes községi elöljáróságok ellen. Megismételte: tény, hogy a helyi Egységes Párt vezetői és kortesei „szavazatokat akarnak gyűjteni földígérgetésekkel. ” Ezért ő nem a hatóságokat, hanem az ellenpártot támadta. Kijelentette, hogy mindezek miatt ő a főszolgabírói végzést megfellebbezi, mert nem ismer olyan törvényt, hogy őt - mint képviselőjelöltet - bármelyik községben lehetne tartani. Egyébként is elfogadhatatlannak tartotta a főszolgabírói döntést, hiszen az illető mindig ott volt a népgyülésein, gyorsíróval jegyzeteltette a beszédét, tehát ha törvénysértést követett volna el, akkor - ott helyben és azonnal - neki kellett volna betiltatnia a népgyűlést.74 Talán ennek is következménye lett, hogy május 21-én este Görgey József Berettyóújfaluban elmondott programját csak 5-óOO-an hallgatták meg. Az indulatok nem az ő beszéde, hanem Berki Gyula, az Egységes Párt egyik agrár-demokrata alelnöke őt támogató beszéde alatt törtek a felszínre. Ugyanis Berki a királykérdésről szólva azt kifogásolta, hogy 1921 novemberében, amikor a nemzetgyűlésben felelősségre vonták Andrássyt és karlista társait a második királypuccsban való 73 Szózat V. 23. 1922.4. 74 Az Est V. 23. 1922.4. 329
