Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Sipos József elvi ellentét van közöttünk” - mondta —, amiért is Görgeyt ajánlotta a választópolgárok figyelmébe.28 Szilágyit azonban - aki ott volt a gyűlésen - nagy számban jelenlévő szimpatizánsai tüntetőén megéljenezték.29 Gömbös is foglalkozott Szilágyival, de ő nem a személyi kérdést tartotta fontosnak, hanem azt, hogy „ megfelel-e annak a politikai programnak és végre tudja-e hajtani, amelyet Önök vallanak. ” Ezután Bethlent és Nagyatádit mint az Egységes Párt vezéreit dicsérte, akiket „minden körülmények között ” követni kell a megjelenteknek. Majd kijelentette: „ Mi a szegények sorsával is törődünk. Nem azért hirdetjük, hogy a szegények sorsán segítem kell, mert választások előtt állunk, hanem mert a szegényekben magyar testvéreinket látjuk, akiket a múltban elhanyagoltak. Hirdetjük annak szükségességét, hogy az egész magyar nemzet testvéri egyetértésben haladjon ...” Ne védhessem szegény és munkástestvéreimet azért, mert ma más osztályhoz tartozom? tette fel a kérdést, amelyre így válaszolt: „A vérközösség, a történelem köt össze minket. A múltnak egyik bűne, hogy elmérgesíteni engedte az osztályellentéteket. Az egységes párt itt is a kiegyenlítésre törekszik. A városnak megmondjuk azt, hogy vigyázzon a falura, mert az erős vára a nemzetnek, a falut viszont felvilágosítjuk, hogy az intelligenciára szüksége van. Mi azt akarjuk, hogy a magyar nemzet vezetése az eddigieknél különb, megalkuvást nem ismerő gerinces nemzedékre szálljon át. ” Gömbös úgy látta, hogy a „nemzet legjobban a békés munka után sóvárog, hogy megerősödhessen gazdaságilag, kiküszöbölje a társadalmi ellentéteket, hogy azután ... egy táborban várja a föltámadást, a nagy Magyarország napját. ” E gondolatát hosszan tartó éljenzés és taps kísérte. Beszédét azzal fejezte be, hogy a 450 év óta sóvárgott függetlenségünk visszanyerése után „ nincs helye az ellenzékieskedésnek”. (Ez újabb célzás volt Szilágyi ellen.) Ezért is Görgey Józsefet ajánlotta megválasztani képviselőnek.30 A fajvédő Gömbös tehát a szegények helyzetének javítását ígérte, hogy az osztályellentétek csökkenjenek. Ekkor még ez a fajvédő politika része volt az Egységes Párt politikai ideológiájának. Az adott belpolitikai erőviszonyok mellett ez ellen sem Bethlen, sem Nagyatádi Szabó nem emelte fel a szavát. Annak ellenére nem, hogy Gömbös és társai már akkor nyíltan nemzedékváltást sürgettek a politikai elitben. A fajvédőkben akkor még mindketten a lehetséges szövetségeseiket látták. Bethlen a fajvédők ideológiai és politikai befolyása alá került dzsentri-hivatalnoki és katonatiszti rétegeket akarta a kormány ellenőrzése alá vonni. A parasztpolitikus pedig éppen a földreform végrehajtásánál kívánta felhasználni az újkonzervatív-agrárius földbirtokosoknál radikálisabb földreformot szorgalmazó fajvédő csoportot. Hogyan értékelte a miniszterelnök Debrecenben elmondott beszédét a korabeli sajtó? Az MSZDP lapja, a Népszava „ A tanulékony papagáj ” című vezércikkében arra mutatott rá, hogy Bethlen most azt mondta ki, amit ők 1919 ősze óta ismételgetnek, hogy „be kell kapcsolódni a müveit népek eszmeközösségébe ”. Feltételezték, hogy ezt a genovai tárgyalások hatására tette. Ezzel „ revideálta a kormány álláspontját”. Ezt azonban „nem hirdetni, hanem megcsinálni kell”. Magabiztosan írták: persze ezt már nem Bethlen fogja megcsinálni, erre ő és „szerencsétlen pártja alkalmatlan, ide más szeltem és más emberek kellenek. ”31 A liberális-demokrata nézeteket tükröző nagy példányszámú napilap, Az Est „Fehér kamásli” című vezércikke többször idézte Bethlen „harmóniában kell élni az európai irányzatokkal” gondolatát, amelyet szintén a genovai konferencia tapasztalatival magyarázott. Kérte a 28 Szózat V. 9. 1922.5. 29 Világ V. 9.1922.2. 30 Szózat V. 9. 1922.7. 31 Népszava V. 9. 1922. I 314
