Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei miniszterelnököt, hogy nézzen körül a „ közvetlen politikai környezetében ”, illetve az Egységes Párt képviselőjelöltjei között, mert a „mai helyzet nyomasztó bizonytalansága nem oszlik, amíg Bethlen beszél, és Gömbös cselekszik. ”32 A 8 Órai Újság - amely a befolyásos konzervatív körök véleményét képviselte, valamint támogatta Bethlen és a kormány politikáját - a „Későn” című vezércikkében helyeselte a debreceni beszédet. „ Mihelyt rendezett viszonyok közé kerül politikai és társadalmi életünk, mihelyt tekintélyünk a megfelelő gazdasági és kulturális konszolidáció erőtényezőin alapul — írták — automatice a művelt államok sorába kerülünk... ” Ok úgy látták, hogy Bethlen tisztában van a helyzettel, „ismeri a bajokat, tudja a gyógyszerüket és az alkalmazásuk metódusát. ” A cikk végén azért leszögezték: „A forradalmiság utolsó nyomainak eltüntetésével szuverén hatalmába kell visszahelyezni a legfőbb állami érdeket: a rendet, a szabadságot, a munkát. ”33 A miniszterelnök és az Egységes Párt vezetőinek tiszántúli kampányútja sikeresnek mondható, hiszen egyetlen nap alatt összesen nyolc kormánypárti jelölt mellett tudtak kiállni. Bethlen debreceni beszédében a legfontosabb külpolitikai kérdésekben fejtette ki saját és kormánya véleményét. Több helyen szólt a földreform végrehajtásáról, a királykérdésről és az Egységes Párt létrehozásának szükségességéről, a „kisgazdatársadalommal” - vagyis a közép- és gazdagparasztsággal - való szövetségről. Egyúttal erőteljesen — Debrecenben már demagóg módon is - támadta a legitimista és a demokratikus ellenzéki pártokat. Ezzel lényegében felhívta a közigazgatási és az erőszakapparátust az ellenzéki pátok és jelöltjeik határozottabb megfélemlítésére. Ugyanakkor egy erőskezű, mégis mérsékelt reálpolitikus imázsát erősítette a hazai közvéleményben. A kampánykörút következményei és eredményei Bethlen tiszántúli választási kőrútján a demokratikus és liberális ellenzéket ért támadásaira május 9-én a Függetlenségi Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt vacsoráján, annak vezére, Rassay Károly válaszolt. Joggal kifogásolta Bethlen debreceni beszédének azt a részét, hogy meg kell menteni az országot az 1918-as októberi forradalom következményeitől, és az abban szerepet vállalt politikusokat ki kell szorítani a politikai közéletből. Én nem vagyok októberi politikus mondta -, de azokat az elveket, amelyeket az októberi forradalom meghirdetett, a „gyülekezési szabadságot, a sajtószabadságot, a becsületes földreformot, az emberi jogok szabadságát én is magamévá teszem éppen Bethlen Istvánnal és politikai társaival szemben. ” Ez fontos kiállás volt az októberi forradalom legfontosabb programpontjai mellett, amelyek nélkül elképzelhetetlen volt a polgári demokratikus Magyarország felépítése.34 A Világ május 11 -ei száma már azt is jelezte, hogy a kormánypárt a választási kampányban „az előkészítő pergőtűz után már készülődik a frontáttörésre”. Ennek egyik első jeleként értékelték azt az előző napon megjelent félhivatalos nyilatkozatot, hogy amennyiben a kormány nem szerez megfelelő többséget, úgy újabb választásokat fog elrendelni. Szerintük a kormánypárt egyre radikálisabb fellépését mutatta például, hogy Debrecenben az ellenzéki hangulat letörésére már nem csak vasárnapokra, de az egész hétre kibérelték az Aranybika Szállót, hogy az ellenzéki jelöltek ne tarthassanak választási gyűléseket. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az Egységes Párt megvásárolta a városi független lapokat, hogy megfossza az ellenzéket a nyilvánosság lehetőségétől. így 32 Az Est A. 9. 1922. 1. 33 8 Órai Újság A. 9. 1922. 1. 34 MNLK 149-1922. 10. tétel. 315
