Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Sípos József: Bethlen, Nagyatádi és Gömbös tiszántúli 1922. májusi választási körútja és annak eredményei
Sipos József a termelés ne csökkenjen, hogy olyan kezekbe kerüljön a föld, amelyek meg tudják művelni. ” Bethlen a földreform becsületes végrehajtását és a mezőgazdasági termények szabad forgalmának fenntartását ígérte. Mindkettő fontos volt a parasztságnak. Lényegében azonban - mint láttuk - csak egy mérsékelt földreformra gondolt. A királykérdésről szólva elítélte a két királypuccsot és annak szervezőit. „Mi nemzeti királyságot akarunk, független Magyarországot. Ettől nem tágítunk. Azért fogtunk kezet nagyatádi Szabó Istvánnal, (Éljenzés.) hogy kellő időben végre is hajtsuk ezt. ” Végül újra a választók figyelmébe ajánlotta Zsilinszky Endrét. A miniszterelnök beszédét a tömeg csendben hallgatta végig és megéljenezték.5 Utána Nagyatádi Szabó beszélt. A Kisgazdapártot azért bővítették Egységes Párttá - mondta - mert „ csak így tudunk tekintélyes, belsőleg rendezett országot teremteni a külföld előtt és csak így biztosíthatjuk magunknak a külföldi hitelt és tudhatunk előnyös gazdasági szerződéseket kötni a külfölddel. ” Az egyéni érdekeket alá kell rendelni az ország érdekének. A Kisgazdapárt „elvi programja” változatlan maradt - mondta. A parasztpolitikus érvei lényegében igazak voltak.6 Itt azonban a tömegből többen - valószínűleg Mezőfi támogatói - bekiabáltak: „ Hol a titkosság? Hová tették a szavazati jogunkat?” Nagyatádi így folytatta: „Ha én az ország érdekében össze tudtam fogni Bethlen István gróffal, akkor önök is támogathatják a párt hivatalos jelöltjét. ” Erre sokan azt kiáltották: „Nem kell nekünk!" A tömeg egyik szélén Guthyt, a másikon pedig Mezőfit éltették a szimpatizánsaik. A zajban alig lehetett a parasztpolitikus hangját hallani, aki kijelentette: „Azt mondják rám, hogy eladtam a kisgazdapártot. Ez nem igaz. Pártunk ugyanaz, ami volt, csak kibővítve. ” Erre valaki azt kiabálta neki: „Az urakkal egy tálból eszik cseresznyét! ” A nép között mások is szónokolni kezdtek, Zsilinszky ellenjelöltjeit éltették. Többen bekiabáltak: „Nem kell nekünk a csizmások ellensége! Minek hozták ide?” Ebben a hangzavarban Nagyatádi percekig nem tudott szóhoz jutni. Mérgében izgatott mozdulattal lekapta fejéről kalapját, összegyűrte és földhöz vágta. Egy pillanatra csend lett. Ekkor a parasztvezér emelt hangon megkérdezte a tömegtől: — „ Kisgazdapártiak maguk? — Igen! — kiáltották vissza. — És nem hallgatják meg a saját vezérüket! Ez nem járja! ” Még egyszer ajánlotta képviselőnek Zsilinszkyt, majd elhagyta az emelvényt. Ezután Gömbös szólt az egybegyűltekhez. Az állandó bekiabálások, az ellenjelöltek éljenzése miatt lényegében ő csak röviden tudott beszélni. Amikor Zsilinszkyt képviselőjelöltnek ajánlotta, akkor neki is bekiabálták: „Nekünk nem jelöltünk! Nem kell Zsilinszky!” Erre Gömbös bejelentette: ő Derecskén marad és „majdmegtanítom én magukat... ” Ez felért egy fenyegetőzéssel.7 A viharos gyűlés befejezése után a miniszterelnök és kísérete - Gömbös kivételével - az állomásra hajtatott, és továbbutaztak Debrecenbe. A tömeg lassan és elégedetlenkedve szétoszlott. A földmunkások és szegényparasztok - akik a gyűlésen egy tömegben helyezkedtek el — fojtott hangon vitatták az eseményeket. A közép- és gazdagparasztok - akiknek egy része Guthy jelöltségét támogatta - már sokkal hangosabban vitatták a történteket, és vagy négy-ötszázan a Polgári Kör udvarán gyülekeztek. Amikor megtudták, hogy Gömbös a községházára ment, hogy ott tárgyaljon a Zsilinszkyt támogatók vezéreivel, oda akartak menni, hogy ott is követeljék tőle Zsilinszky visszahívását. Erről a mérsékeltebbek lebeszélték a tömeget. Végül egy delegáció ment Gömbösért, akit meghívtak a Körbe. Ő el is ment, és a ház tornácáról intézett beszédet a gazdákhoz. Először az egység 5 Szózat V. 9. 1922.4. 6 Szózat V. 9. 1922.5. 7 A gyűlésnek ezt a részletét Az Est V. 9. 1922. 5. írta meg legrészletesebben, de lényegében ezt állította a Világ V. 9. 1922. 3., az Újság V. 9. 1922. 3. és a Népszava V. 9. 1922. 2. is. 306
