Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én
BeneJános Ekkor óriási baklövés történi! Virányi10 alezredes, a rohamozó 9. ezredbeli századok parancsnoka, gyülekezőt fúvatott. Az igaz, hogy a menekülő muszkák mögött egy zárt osztaguk tűnt fel, hogy annak nekimenjünk előnyös volt előbb nekünk is zárt osztagba gyülekezni. De természetesen előrefelé gyülekezni. De nem így történt. A gyülekezőtfúvó trombita vágtában hátrafelé gyülekezést parancsolt! Ez pedig a lovas szellem legelemibb követelményével is ellenkezik. Virányi tagadja, hogy ő fúvatott. Zimmer is tagadja, hogy fúvatott, de hát akkor ki is fúvatta tulajdonképpen a hátrafelé való gyülekezést? Ki hallott már ilyet, egy győzelmes rohamot végiglovagló csapat, az ellenségnek hátat fordítva gyülekezzen! Ez nagy baj volt. Az embereknek meg kellett fordulni és hátra vágtázni a gyülekező helyre. Nyilvánvaló, hogy a paraszt bármilyen bátor is ha szemben áll az ellenséggel, de ha egyszer megfordítják - amit nem ért meg, hogy miért - és vágtában rendelik hátra, hátában érezve az ellenséget, akkor nem fog megállni, hanem fut tovább. így is történt. Hiába volt minden kiabálás, hiába ordítottam, vezényeltem, kértem, veszekedtem, kardlapoztam őket, nem használt semmi, vágtattak tovább. Végre a Spionnal sikerült elibük vágni és velük szemben állva, a 6. századot megállítani, átkanyarodta tva az ellenség felé fordítani. Ezt látva a többi század is hamarosan gyülekezett és a baj jól végződött. Reök Pistát sehol sem láttam, azt hittem baj érte, azért elkiáltottam magamat: „Átveszem a 6. század parancsnokságot! Gyülekező! Irány...!” Szegény véres embereim „Éljen Máriássy főhadnagy úr ” kiáltásban törtek ki. A muszka ezalatt megállóit és valószínűleg csodálkozott, hogy egy győzelmes roham után, miért megyünk hátrafelé? Tán valami cselt sejtett, mert állt egy darabig aztán visszaügetett az erdőbe. Váljék a Virányi dicsőségére, hogy az elfoglalt 4 ágyú és 2 géppuskából, gyülekezésünk alatt, sikerült 2 ágyút az erdőbe behúzni. Közben Reök is előkerült. Embereim figyelmeztettek a gyülekezésnél, hogy mentém bal ujja szét van vágva és véres. Tényleg kezdtem érezni, hogy nedvesség csorog végig karomon, le a kesztyűmig. Tehát mégis kaptam emléket a muszkától? Nézzük, hát a ba! felső karon 18 centis vágás van 4. kép Zászló zsákmányolása Fig. 4 Booting of a banner 10 Virányi Sándor (Vencsellő, 1868. jan. 8. - Tápiószele, 1947.) tábornok. 1887-ben mint hadapród tiszthelyettes végezte el a Ludovika Akadémiát, majd előbb a cs. és kir. 13., később a magyar királyi váci 6. és az aradi 3. honvéd huszárezredben szolgált. 1893 és 1898, illetve 1910 és 1914 között a Ludovika Akadémia tanára. Az 1. világháborúban alezredesként, 1915. május 1-jétől ezredesként a marosvásárhelyi 9. honvédhuszár ezred II. osztályának parancsnoka, majd ezredparancsnoka. A háború idején a pápai 7., a szegedi 3. honvédhuszár ezred parancsnoka, illetve a 23. és a 24. honvéd lovasdandár parancsnoka is volt. Kétszer megsebesült. 1919. január 1-jével nyugállományba vonult. 1920. november 1-jén tábornokká léptették elő, reaktiválták, és az állami méntclepek katonai felügyelő tisztével bízták meg. 288
