Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Helytörténet - Bene János: Stojanow. A kassai 5. honvédhuszár ezre (nyíregyházi) II. osztályának tűzkeresztsége 1914. augusztus 15-én
Stojanow a mente ujjún. A zubbonyon már csak 12 centis a vágás, de hogy a testemen mennyi, azt most nem volt idő megnézni, mert fontosabb dolgaink voltak ennél. Körülnéztünk. Bizony igazi halálroham volt ez. Nem kis dolog szembetüzelő ágyúkra és géppuskákra rohamozni. Micsoda szerencse, hogy a muszka idegességében nem valami jól lőtt, mert ha jól lő, hírmondó sem marad közülünk. A veszteségek így is óriásiak. Különösen sokat veszteit az én szakaszom. A rohamra induló 37 emberem közül a gyülekezésnél csak 18 olyan huszárom volt, akik nem sebesültek meg. Bizony ez óriási, 50 %-os veszteség. Mindenütt igen sok a sebesült. Szegény Daday" önkéntes'1, gróf Csákyn és Ivánka11 12 13 14 hadnagyok elestek a rohamban, azon kívül sok derék altiszt és sok-sok szegény huszár holtan maradt ott. Szomorú, hogy első rohamunk ilyen nagy áldozatba került. Hanem a muszkák aljas vadállatok! Hosszú pikáikkal összeszurkálták a már földön fekvő szerencsétlen sebesültjeinket is. Van huszárom, akinek 9 szúrott sebe van testén. Borzasztó! Még a vöröskeresztes sebesültvivőket sem kímélték, azokból is többet megöltek a bestiák. Szegény sebesültjeink orvosi segítséget sem kaphattak, mert orvos nem volt a közelben. Azok ugyanis a trénnél maradtak Stojanowon és amikor a muszka a városra kezdett ágyúzni, a vezetéklovakkal, tisztiszolgákkal és szekerekkel együtt az orvosok is elinaltak Kamionka felé. Az a kis részük pedig akik az ezredeknél maradtak, tőlünk 6 kilométerre a nem rohamozó résznél voltak. Kötöző csomagokkal, fehérnemű darabokkal, úgy ahogy, magunk kötöztük be szegény sebesültjeinket. Borzalmas sebek voltak. Némelyik szerencsétlen huszárnak egész testrészeit vitte el a közelről lőtt kartácsra időzített srapnel. Mások meg összevissza voltak szurkálva. Egyiknek orrát átszúrva, a szemét ütötte ki egy pikaszúrás. Rémesen néznek ki a halottak, némelyiket a szó szoros értelmében lovával együtt darabokra tépett a kartács. Láttam egy lovat, melynek a tarkójára kapott óriási vágástól, jóformán már csak a gégéjén tartózkodott a feje és a szegény állat még élt és nyerített. Azt is megállapítottuk, hogy kik is rohamoztunk tulajdonképpen. Tőlünk az egész 6. század, meg a fél 5. század, mert másik fele bent rekedt az erdőben. Egy fél század a 9. ezredtől is az erdőben rekedt, így onnan is egy fél század vett részt a rohamban. A roham fél 6 órakor játszódott le, de 10 óra is elmúlt mire az egész dandár összegyülekezett Stojanownál. Az ácsorgás közben zubbonyomat levetettem és megnéztük a sebemet. Hát alapos vágást kaptam, ami a bélelt mente és zubbony ujján át is 8 centi hosszú, csontig hatoló sebet ütött bal felső karomon. Az inakat is átvágta, amik úgy néztek ki, mint az összezsugorodott fehér cérnaszálak. Egy káplárral beköttettem s azzal el is volt intézve. A mellemet is éreztem, azért azt is megvizsgáltuk. Ez igazi Isten csodája volt. A nyakamon vastag üveg medalionban U. E. fényképe függött és a jobb oldalról jövő pikaszúrás éppen ezt érte. Ez mentett meg, mert a medalion felfogta a szúrást és benyomódott a testembe. Ha ez nincsen, fel vagyok nyársalva. Ilyen az Isteni gondviselés! A hosszú várakozás alatt megtárgyaltuk rohamunkat. A velünk szemben lévő muszkák gárda ulánusok, a sárga gárda lovashadosztálynak részei voltak. Két ágyút és két gépfegyvert zsákmányoltunk tőlük, mert a másik két ágyút, gyülekezésünk alatt visszavették. Sok huszárunk, elpusztult lova 11 Daday önkéntesnek a keresztneve nem maradt fenn az ezredtörténetben. 12 Az önkéntes az az érettségizett fiatal, aki egyévi szolgálat után tartalékos tiszti rangot kapott, illetve lehetősége nyílt a tényleges tisztikarba való kerülésre. 13 Gróf Csáky Béla (Kluknó, 1886. febr. 27. - Stojanow, 1914. aug. 15.) hadnagy a magyar királyi marosvásárhelyi 9. honvédhuszár ezredben. Hősi halált halt. 14 Ivánka László (Felsőszemeréd, 1888. ápr. 5. - Stojanow, 1914. aug. 15.) hadnagy a magyar királyi kassai 5. honvédhuszár ezredben. 1 lősi halált halt. 289
