Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: "Fűben, fában, hitben orvosság." Régi gyógymódok a parasztságnál - időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
Bodnár Zsuzsanna fürdővizébe tették, hogy olyan piros és egészséges legyen, mint a pünkösdirózsa. (Ezt a szokást is bemutattuk a kiállításban.) Csecsemőápoláshoz hintőpor gyanánt falról kapart meszet, sárgaföldet, lisztet és - mint a kiállításban is bemutattuk - sótalan disznózsírt használtak. A csecsemő szempontjából elsősorban a keresztelésig terjedő időszakot tartották veszélyesnek, bár bizonyos védekező eljárások az avatásig, sőt azon túl is érvényben voltak. Az egy-két napos kislánynak varrótűvel átfúrták a fülcimpáját, fekete selymet húztak bele, összekötötték a végeit, és spanyolviaszgombot tettek a végére, hogy ki ne oldódjon (Kiss 1981.242-243.). Az újszülöttre leselkedő legnagyobb veszedelem a néphit szerint a szemmel verés és a kicserélés volt. A szemmel megvert gyerek mindig sír, meg is kékül bele, ha nagyon megverődik. Kiss Lajos a következőket írta a „Szegény asszony élete” című munkájában: „A szemverést úgy is gyógyítják, hogy annak, aki megveri, vágnak a hajából, s azt pókhálóval kék papírba csavarva (némelyek még macskaganéval is) nyírfakóróra teszik, meggyújtják, és a fiistjére tartják a kicsi arcát, megfüstölik. Egy másik módja szemverés gyógyításának az, hogy 9 galuskát főznek, és a galuska levébe fürösztik a gyereket, a galuskát pedig nőstény- vagy kankutyának adják oda, a szerint, amint a szemmel megvert leány- vagy fiúgyerek. " (Kiss 1981. 250.) A füstölés is a szemverés megfelelő gyógymódja. Lehetetlen benne fel nem ismerni a tűz tisztító, mitikus hagyományát. A kisgyereket, ha megnézik, meg kell köpködni, hogy meg ne verjék szemmel. Aki megveri, annak csurog a könny a szeméből. A szemmel megvert kicsi rívós, kötözködő, nyűgölődő. Aki megveri szemmel, megmosdatja a szájából, és az inge vagy pöndöle aljához töröli, a férfi meg a gatyája aljához. Szokás az is, hogy aki megveri, annak az ingét kimossák, és a levével fürösztik a kicsit. Ha megverik szemmel a kisgyereket, szőlővenyigét tesznek a fürdőjébe, sokan kénes gyufát is tesznek még bele, és azzal mossák meg fürösztés után a bölcső gombját. Amíg a gyermeket meg nem keresztelték, éjjel a lámpának mindig égni kellett, mert az a hiedelem járta, hogy az ördög elcseréli a gyermeket. Az ilyen cserélt gyereket arról lehetett megismerni, hogy sanyavész, hibás maradt. Védekeztek ellene: a római és a görögkatolikusok szenteltvízzel hintették meg a gyermeket, olvasót tettek rá vagy csavartak a kezére. Míg meg nem keresztelték, nem volt szabad kiejteni a nevét, a szépségét dicsérni, mert különben a rossz megtalálja. Luby Margit „Bábalelte babona” című könyvében a következőket írja: „ Ha kisgyereket szembe megdicsérnek, azt mondják: ,A fenébe a szemed. ’Akkor nem árt meg neki, hogy rácsudálkoztak. ” (Luby 1983. 39.) Az ebagosság A néphit szerint a várandós asszonynak nem szabad se kutyát, se macskát, semmiféle szőrös állatot megrúgnia, mert akkor a gyerek belső részei lesznek szőrösek. Röviden ebagos lesz a gyerek. Az ebagos gyerek hátán a hozzáértő olló alakú jelet lát. Az ilyen pulya sírós, sovány, girhes, mert belső részét emészti a megrúgott állat szőre (Luby 2002. 162.). Kiss Lajos hasonlókat ír, de ő a betegségre gyógymódot is gyűjtött. „Ebagos gyereke olyan asszonynak van, aki állapotos korában a kutyához rugdosott. Az ebagos gyereknek szőr van a hasában. Kenyeret kell pirítani, és fürdetéskor a teknőben hátára fektetett gyereknek a hasára teszik a pirítást, melyen át szűrik a fürdővizet. Azután a pirítást széttörik a gyerek fején. Ha a gyerek ebagos, a széttört pirításban szőrszálak vannak. Egyik nagyidejű asszony elbeszélése szerint az ebagos gyerek hátán a bőr alatt olló alakú jel látszik. ” (Kiss 1981.241.) (3. kép) Az ebagosságot úgy is gyógyították, hogy 9 főzőkanál lisztből csináltak sajtalan perecet, megsütötték és reggel fürdés előtt 9-szer átbújtatták rajta a gyereket. A perecet aztán odaadták a kutyának, és pedig a fiúgyerekét a kankutyának, a lány gyerekét a nőstény kutyának. Szatmárcsekében 242
