Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: "Fűben, fában, hitben orvosság." Régi gyógymódok a parasztságnál - időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
Bodnár Zsuzsanna kívül a következő eljárásokat alkalmazta a falvakban: „Beléndek magot parázsra dobni, afiistöt a szájba szívni. Még az éjjel kiemelhető a rossz fog. Vigyázni kell, ne hogy sokat szívjunk be a füstből, mert az egészségesek is kihullanak. ” (Tarján 1965. 96.) Kiállítottuk a különböző típusú beöntőkét (irrigátorokat), melyeket már csak az idősebb korosztály ismer. Ezeknek a paraszti használatban különleges szerepe volt, hiszen akkor még nem volt ismert a gyógyszeres kezelés. A gumikatétert magzatelhajtásra is használták. A magzatelhajtáshoz használt eszközök voltak: drót, kötőtű, esemyődrót, növényi gyökerek. Ezeket kissé háttérbe szorítva helyeztük el, nehogy tippeket adjunk a látogatóknak. A népi abortuszhoz használt további eszközök sem hiányoztak a kiállításból. Sokan 2-3 évig szoptattak, hogy ne essenek teherbe. Ez természetesen nem sok védettséget biztosított. így aztán voltak, akik drasztikus módszerekkel próbáltak megszabadulni a nem kívánt gyermekáldástól. Ezért padlásról ugráltak le, zsákot emeltek, kötőtűt, tollszárat, illetve a kiállításban is bemutatott orsószárat dugtak fel maguknak. Sokszor maguk is elpusztultak, csakhogy a terhességüket ne kelljen felvállalni a faluközösség előtt. A magzatelhajtáshoz szájon át beadott vagy bevett szerek közé tartozott a petrezselyem mag, a ricinus, a pipacstea, a liliomgyökér, a tiszafa, a kőrisbogár, a dohányfőzet, az anyarozs, a kinin, az arzén (Tarján 1965. 114.). Páll István tanulmánya szerint a nem kívánt gyermekáldás elhárítása igen sok per tárgyául szolgált - nem csak a XVIII. században. Egy gávai 1774-es vallomás kérdéseiből a fehér mályvarózsa magzatelhajtó voltáról esik szó: ... a midőn a fejér májvarósát borba megfőzöd és azt ittad, azért cselekedted azt, hogy el menjen tiilled az gyermek? ” A vádlott válasza: a szer korábbi felhasználására is adattal szolgál: „-Azt énnékem a Kis Szabóné comendálta, hogy eő is cselekedte Leány Korába, és használt néki... ” (Páll 1994. 135.) Egy szolidabb hiedelem, illetve tudatlanság megnyilvánulása az az 1780-as dadai adalék, melyben egy fiatalasszony vallja „ ...úgy hallottam egy Asszonytúl hogy ha az Asszony ember a férfival való közi után vizelleni megyen, gyermeke nem lesz. ” (Páll 1994. 135.) Szintén érdekesség gyanánt helyeztünk el egy, a férfiak által használt, égetett cserépből készült, korsó formájú vizelésnél használt alkalmatosságot, a „kacsát”, melyet ma már a tiszaberceli Bessenyei házban nézhet meg a látogató. Az újszülött és csecsemő népi orvoslása - racionális és irracionális népi gyógymódok A népi gyógyászatba nemcsak a felnőtt emberek gyógyítása tartozik, hanem a gyermekgyógyászat, nőgyógyászat és a különböző betegségmegelőző, egészséget megőrző szokások is, amelyek leginkább az emberi élet fordulóihoz, ünnepi szokásaihoz kapcsolódnak (Korkes 1985. 857.). A népi gyógyítás így érinti a néphit és a népszokások területét is. A kiállításon enteriőrben mutattuk be a csecsemő és újszülött élet népi orvoslását, a bábák gyógyításban betöltött ellentmondásos szerepét (2. kép). A kevés tárgyi anyaghoz igen gazdag hagyomány kapcsolódik, ezért tanulmányomban részletesen foglalkozom ezzel a témával. Az emberi élet három nagy szüksége a születés, házasság, halál, amellyel a maga módján minden ember szembenéz - írja Bálint Sándor néprajzkutató „A hagyomány szolgálatában” című munkájában (Bálint 1981.30-31.). Az évszázadokon által hagyományozódott hiedelmek, szokások, rítusok gyökere időben igen messze vezet. Még érdekesebbé, színesebbé és bonyolultabbá teszi a népies szülészettel kapcsolatos hiedelmek és szokások világát, ha a régi pogány kori hiedelmek és az utóbbi két évszázad hivatalos orvosi tudásanyaga mellé a vallási képzeteket is bekapcsoljuk (Hoppál-Törö 1975. 29.). 240
