Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései

Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia

Lelőhely / Site

Sírszám / Grave no.

Lelet / Find

Súly

(gramm) / Weight

Irodalom / Reference

Tiszavasvári-Kashalom-dűlő

34.

2 solidus átfúrva / 2 perforated solidi

3,65

3,74

VI. tábla 11-12.

Tiszavasvári-Kashalom-dűlő

34.

Sírobolus / Grave obol

0,20

VI. tábla 13.

Tiszavasvári-Kashalom-dűlő

34.

Övveretek, rozetta aranyborítása /

Belt fittings, golden cover of rosette

7

VII. tábla 1-4., 11-13.; VI. tábla 14.

Tiszavasvári-Kashalom-dűlő

34.

Lószerszámveretek aranyborítása / Golden cover of harness fittings

7

IX-X. tábla

Búj-Fülbevaló / Earring

4,40

Aranyak 1997. 81.

Tiszadada-Fülbevaló / Earring

3,32

Aranyak 1997. 83.

Nyíregyháza- Városi kertészet 1936/3.

3.

Kétszer átfúrt solidus / Twice perforated solidus

4,10

Aranyak 1997. 157.

Tiszavasvári Koldusdomb

1.Fülbevaló / Earring

2,01

Aranyak 1997. 86.

Tiszavasvári-Koldusdomb

18.

Fülbevalópár/ Pair of earrings

6,26

Aranyak 1997. 89.

IV. táblázat

Az aranyat tartalmazó nyírségi kora avar kori sírok adatai Chart IV

Data of Early Avarian graves with golden goods

közelében különböző intenzitással ugyan, de jellemzőek a Tiszántúl szinte teljes területén, nagy számban főleg a Körös—Tisza- Aranka közén előkerült temetkezésekre (Fóthi- Lőrinczy- Marcsik 2000. 194., Lőrinczy 2001a. 4L). A kashalmi 34. sírban lelt pálmalevél vagy kagyló alakú veretnek és a peremes kerek ezüstdíszeknek a párhuzamát, valamint a négykaréjos, préselt lószerszámveret előállításához való préselőmintát a fönlaki ötvöskészletben találjuk meg, így készítésüket nagy valószínűséggel közvetlen összefüggésbe hozhatjuk a „fönlaki ötvösmester” működésével. A szalagfonatos szíjvégek legjobb párhuzama szintén a Dél-Alföldről, a törökkanizsai sírból ismert.

Az általunk vizsgált régió tölcséres peremű edényeinek némelyikén előforduló vékony agyagmáz csak két területen, a Tisza Maros vidékén és a Felső-Tisza-vidéken mutatható ki (Vida 1999. 112.). A szentendrei típusú fülbevalók a Tiszántúlon a Körösöktől délre koncentrálódnak (Ormándy 1995. 153., Balogh 2014a. 123.), az egyetlen kivétel a Bujról ismert példány. A tiszántúli lószerszámos sírok legnagyobb számban a Körös Tisza Maros közéről, illetve közeléből ismertek, de néhány esetben - a Tiszántúl területén maradva - a Nyírségből is előkerültek (Bende 2000. 254. 18. kép), ám a Körösöktől északra csak ott.

A fentiek jól illusztrálják azt a kapcsolatot, amely a Tiszántúl Körösöktől délre fekvő területén élő népesség és a Nyírség lakossága között fennállt. Ezt a kapcsolatot nem kereskedelemmel, hanem expanzióval, a Maros-vidékről a Nyíri Mezőségbe költözéssel magyarázhatjuk (Lőrinczy

188