Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei 1998. 359.). A temetkezési szokások és a régészeti leletanyag mellett erre utalnak a régióból ismert bizánci vonatkozású tárgyak, amelyek valószínűleg nem kereskedelem, hanem az északra költözők útján kerültek a Nyírség területére. A terület megszállásának ideje A fent említett expanzió, azaz a terület megszállása és a kashalmi 34. sír megásásának valószínűsített ideje a 630-as évek vagy a 640-es évek eleje. Erre az időszakra utal a tiszavasvári amfora, amely párhuzamai alapján a VII. század második negyedére datálható (Csiky-Hárshegyi s. a.), a koldusdombi temetőnek a gyöngyanyaga alapján meghatározott használati ideje a VII. század 2. harmadára (Pásztor 1997. 197.) és a Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sírjából előkerült átfúrt, kopott Mauricius Tiberius érme feltételezett, 620-nál későbbi földbe kerülése is (Bóna 1986. 78.). A 34. sír lószerszámának sírbeli helyzete a VII. század második harmadára, a Nyírség területéről ismert lószerszámos temetkezések pedig a kora avar időszak utolsó évtizedeire utalnak. A fentieknél korábbi avar kori leletanyagot a Nyírségből és a Nyíri Mezőségből nem ismerünk. Ma még nem lehet eldönteni, hogy az avarok konstantinápolyi veresége váltotta-e ki a népmozgást vagy - akár azzal együtt - a természetes népszaporulat, a megnövekedett állatállomány területigénye inspirálta a gyéren lakott, az avarok által addig be nem telepített területek elfoglalását, benépesítését. A régióból ismert temetőket használó közösségek - a temetkezési szokásokban tükröződő mellékletek alapján - nagyállattartásból éltek. Sírjaik-temetőik (szállásaik) egymástól való kis távolsága miatt pásztorkodó - és nem vándorló - állattartással számolhatunk. Történeti kitekintés A most bemutatott sírok régészeti leletanyaga és a bennük megfigyelt temetkezési szokások - amelyek jól illeszkednek a VII. századi Tiszántúlról eddig kialakított régészeti képbe - újabb értelmezési lehetőségeket kínálnak. A Nyírség és a Nyíri Mezőség a külső Csörsz-árok vonala által határolt vidékén az avar kori közösségek megjelenése csak a VII. század első harmadának végén vagy a második negyedében, fokozatosan történhetett meg.108 Erre utal az is, hogy a területről egyelőre nem ismerünk olyan síregyüttest, amelyet megalapozottan a VI. századra, sőt a VII. század első negyedére keltezhetnénk. Az általunk vizsgálat alá vett régión belül a VII. század 2. negyedétől két települési központ alakult ki, Tiszavasvári és Nyíregyháza területén, illetve azok szükebb vonzáskörzetében. Ezeket a települési tömböket - eddigi ismereteink szerint - 10-20 km-es lakatlan sáv vette körbe. Míg Tiszavasvári környékén a régészeti adatok és a temetkezési szokások alapján a Körösöktől délre 108 A Nyírség késői, a VII. század eső felében történő betelepítése nem párhuzam nélküli az avar korban. Például a Duna-Tisza köze belső területének megszállása sem a VI. században történt. Ezt a vidéket eddigi ismereteink szerint a VII. század húszas évei előtt nem szállták meg (Garam 1990. 259., Kiss 1996. 221.3. jegyzet). A Duna-Tisza köze egy kisebb területére hasonló érvényességű megfigyelést tett Kürti Béla, amikor megállapította, hogy az avarok a Maros-torokkal szembeni részt csak 630 után kezdik birtokba venni (Kürti 1983. 190.). A Maros-torokkal szembeni terület benépesítése - az egyes temetőkben megfigyelhető, egymástól eltérő temetkezési szokások alapján - több irányból történhetett. Egyes közösségekre az egész és részleges marhatemetkezések, valamint a ffilkesírok használata volt a jellemző. Az e temetőket megnyitó közösségek a Tiszántúl területéről települtek át (Bende 2012. 111. jegyzet). Más közösségek temetkezési szokásában az ételmelléklet adása figyelhető meg, e téren a számyascsontok dominálnak, amelyeket gyakoriságban a sertéscsontok előfordulása követ (Kürti 1983. 201-202. 296. jegyzet, Vályi 2003. 22. jegyzet). Viszont e temetőknél az áldozati állatok mellékelésének aránya eltörpül az ételadás mellett (Bende 2012. 666.). Regionális vizsgálatok hiányában ma még nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy ezek a csoportok az avar birodalmon belüli migráció keretében honnan érkezhettek (Bende 2006. 101.). 189
