Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei A Bóna István által felvetett tiszavasvári és nyíregyházi „központ” (Bóna 1986. 78.) - az eddigiek ismeretében - nem lehetett sem hatalmi, sem katonai központ, a lelőhelyek (temetkezések) sűrűsége alapján csupán lokális jellegű megszállás tanújele. A bizánci és a dél-alföldi kapcsolat A tiszavasvári súlylelet és a két solidus további bizonyítékot szolgáltat arra az intenzívnek tűnő kapcsolatra, amely a régió kora avar kori lakossága és a bizánci területek/kereskedők között fennállhatott. Ezt jól illusztrálják a kisebb-nagyobb presztízsértékű tárgyak: a fent említett súly- és soliduslelet mellett a Nyíregyháza-Városi kertészet területén 1936-ban előkerült Mauricius Tiberius solidus (Somogyi 1997. 67-68.), valamint a Tiszavasvári-Eszenyi telekről ismert bizánci amfora (Kürti—MUNGHiN 1985. 38. Abb. 24., Bóna 1986. 78. Abb. 27). Ide tartozhatnak a 34. sír késő antik típusú gyöngyei is. A Jósa András Múzeum Éremtárából ismeretlen lelőhellyel közölt Heraclius és Heraclius Constantinus solidus (Aranyak 1997. 160., Somogyi 2009. 290-291., Somogyi 2014. 209.) nagy valószínűséggel nem a megye területén került elő,107 ezért a régió népvándorlás kori történetének rekonstruálásában nem játszhat szerepet. A 4 temető 5 sírjából származó, ma biztosan bizánci készítésűnek meghatározható tárgyak száma - az ismeretlen lelőhelyű, de feltehetően a megyében előkerült exagiumokkal együtt - nem jelentéktelen, hiszen a Felső-Tisza-vidék Szabolcs megyei területéről mindössze 17 kora avar kori lelőhely közel 50 sírjáról rendelkezünk több-kevesebb információval. Az arany le leteket tartalmazó temetkezések (IV. táblázat) közül kiemelkedik nemesfém mennyiségével a kashalmi 34. sír, amelyben a két érem és a halotti obulus súlya mellett (7,59 g) - ha nem is tudjuk pontosan lemérni - jelentős mennyiségű lehet az övvereteket és a lószerszámvereteket borító aranyozott ezüstfólia súlya is. A temetkezési szokások, amelyeknek egyes elemei a kashalmi sírokon kívül a régió számtalan temetkezésében megfigyelhetők - a halott fejjel keletre, északkeletre történő tájolása, a részleges állattemetkezések és a sajátos nyúzási technika, az elhunyt és az áldozati állatok térben való elválasztása a sírokban, az ételmelléklet (juh keresztcsontja) és a kerámiaedény az elhunyt feje 107 A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya 1960. július 23-án a Vörösmarty téri Óra és Ékszer Nagykereskedelmi Vállalattól vásárolt különböző korú aranyérméket, illetve aranypénzeket, melyeket megőrzésre átadott a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának (OL XIX-J-44-2. tétel-83837/1960). A Minisztérium Múzeumi Főosztálya 1961. március 14-én kelt körlevélben értesítette a vidéki múzeum igazgatókat, hogy az elküldött jegyzékben szereplő érmék közül felajánlanak olyanokat, melyek az adott múzeum törzsanyagából hiányoznak. Minden érintett múzeumigazgató maximum 10 érmét választhatott ki fontossági sorrendben a meglévő gyűjteményük kiegészítése céljából. A körlevelet és a jegyzéket kapó múzeumok: Bakonyi Múzeum (Veszprém), Balatoni Múzeum (Keszthely), Déri Múzeum (Debrecen), Herman Ottó Múzeum (Miskolc), István Király Múzeum (Székesfehérvár), Jósa András Múzeum (Nyíregyháza), Liszt Ferenc Múzeum (Sopron), Móra Ferenc Múzeum (Szeged), Savaria Múzeum (Szombathely), Xantus János Múzeum (Győr) (OL XIX-J-4-t-2. tétel-81282/1961). Csallány Dezső, a Jósa András Múzeum akkori igazgatója 1961. május 15-én vette át az Éremtártól a megkapott jegyzéken a 7. (Heraclius és Heraclius Constantinus Sab. 48.), a 8. (Basilius és VIII. Constantin Sab. 5.), a 9. (X. Constantin és II. Romanus aureus Sab. 14.), a 17. (II. Niceforus aureus Sab. 3.) és 22. (Nagy Lajos aranyforint CNH. II. 64B korona) sorszám alatt felsorolt érméket (18/1961 ÉT). Ezek alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az ismeretlen lelőhelyűként nyilvántartott bizánci solidus a Művelődésügyi Minisztérium ajándékaként került a Jósa András Múzeum éremtárába. A Csallány Dezső által átvett érmék azonosak a Jósa András Múzeum Éremtárában található, ismeretlen lelőhelyűként nyilvántartott darabokkal: Heraclius és Heraclius Constantinus (ltsz. 61.86.1.), Basileos és Constantinos solidusa (ltsz. 61.87.1.), VII. Constantios és 11. Romanos solidusa (ltsz. 61.84.1.), II. Niceporos Phocas és II. Basileos solidusa (ltsz. 61.85.1.), valamint Nagy Lajos aranyforintja (ltsz. 61.88.1.) (Aranyak 1997. 160-162., 164.). Köszönjük Kozma Györgynek (Heves Megyei Levéltár, Eger), hogy felhívta a figyelmünket a Magyar Országos Levéltárban található iratanyagra! 187
