Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia amelyek all. katonai felmérés térképlapján megfigyelhetők (2. kép). Eszerint a kora avar kori temetkezések közelében - legalábbis a térkép készítése idején - jelentősebb élővíz nem volt, csupán két kisebb ér, az Utas- és a Görögszállás-ér van jelölve a síroktól délre mintegy 550-600 méterre. A lelőhelyen a térkép mindössze egy pusztai kutat ábrázol. A területnek nevet adó, viszonylag alacsony (a II. Katonai Felmérésen megjelölt magassági adat: 51.88) Kas-halomtól északnyugatra kb. 1200 méterre került elő a 34. sír. Az itt bemutatott hat sírtól nyugatra kb. 800-1200 méterre, a nánási úttól nyugatra, a Keleti-főcsatornához vezető út vonalán helyezkedett el a Tiszavasvári-koldusdombi kora avar kori temető (6. kép; Csallány 1960. 51-52.). A II. katonai felmérés a temetőrészlet helyén egy észak-déli irányú dombot jelöl. Ez azért érdemel figyelmet, mert ebben az esetben a kis sírszámú temető helyét egy dombon jelölték ki, míg a Wienerberger téglagyár területén feltárt sírokat egy sík terület „közepén”. A közel egykorú sírcsoportok és a temetőrészlet egymástól távol, mégis egy viszonylag kisebb, alig 22-25 hektárnyi területen került elő. A két szomszédos községből (Bűd és Szentmihály) egyesült nagy határú Tiszavasvári város mai területén, a régi Szentmihály déli szélén, a koldusdombi temetőtől északnyugatra kb. 2,5 kmre, Eszenyi Miklós (Vörös Hadsereg út 8.) telkén 1961 -ben tártak fel egy - bizánci amforát is tartalmazó - kora avar kori részleges lovassírt (Lőrinczy 2002. 385.). A temetkezés a Nagy-tótól - amely Szentmihály települést nyugatról határolta - 300-350 méterre keletre, a környezetéből alig kiemelkedő magaslat oldalában vagy inkább a lábánál került elő (6. kép). A Bóna István által - két kora avar kori lelőhely alapján - felvetett tiszavasvári települési „központ” (Bóna 1986. 78.) bővült a most bemutatott kashalmi temetkezésekkel. A legközelebbi kora avar kori lelőhely ettől a települési tömbtől északnyugatra 8 km-re (6. kép), Tiszadada déli határából ismert (a Csörsz-ároktól délre kb. 600 méterre). Délre 18 km-re a hajdúdorogi, keletre 25 km-re a nyíregyházi kora avar kori sírok kerültek elő, északkeletre 10 km-re a tiszaeszlári105 kirabolt temetkezéseket tárták fel. A Tiszavasvári déli határában ismertté vált három kora avar kori temetkezőhely azon kívül, hogy a korabeli megtelepedésre leginkább alkalmas területen került elő, a középkorból jól adatolható, feltehetően azt megelőzően is több évszázadon/évezreden keresztül használt tiszalúci révhez vezető - Hajdúdorog-Hajdúnánás-Tiszavasvári-Tiszadob - útvonaltól 200-600 méteres sávon belül feküdt. Ennek a kereskedelmi útnak - amelyet már a XVII1. századi térképábrázolásokon megtalálunk - a nyomvonala mellett kerültek elő a tiszadadai sírok is. Természetesen további, részletes kutatásokat igényel az útvonal korábbi létének igazolása éppúgy, mint az, hogy a tiszadadai és a tiszavasvári avar közösségek csak a megtelepedésre alkalmas terület miatt költöztek-e ide vagy esetleg a feltételezett út és a tiszai rév befolyásolta választásukat.106 105 A Lovas István földjén feltárt sírok (Csallány 1960. 59-60.) helyszínét ábrázoló térképet Kovalovszki Júlia közölte a bashalmi Árpád-kori telepet közre adó kötetében (Kovalovszki 1980. 12. 1. térképmelléklet). 106 Itt kell megemlítenünk, hogy kissé túlzónak tűnik az a kép, amelyet a Tiszavasvári exponált központról eddig írtak (Bóna 1984. 13., Bóna 1986. 77., 78., Bóna 1993a. 118., Bálint 1995. 313., Fancsalszky 1999. 110.). A tiszavasvári kilenc avar kori temető két község, Szentmihály és Tiszabüd területén fekszik. A két szomszédos község egyesítéséből 1952-ben jött létre Tiszavasvári 13 705 hektáros területe (Helynévtár 1973. 814.). Míg a három kora avar kori temetőhely a mély fekvésű területtől keletre, a szentmihályi határban, a hat, az avar kor második felére keltezhető temető közül kettő a büdi, a többi négy szentmihályi területen, kb. 2 km-es sugarú kör kerületén helyezkedik el. Egy közigazgatási területen belüli nagyszámú temető(részlet) előfordulására minden bizonnyal több példát is találhatunk. Itt csupán az általunk jobban ismert Dél-Alföldről említjük meg a Csongrád megyei Szegvárt, amelynek a 8622 hektáros területéről (Helynévtár 1973. 746.) nyolc vagy kilenc avar kori temetőrészlet ismert (Lőrinczy 2000. 71-76.). Valójában nem a Tiszavasvári nagy határú területén előkerült kilenc temetőrészlet a kiemelésre méltó, hanem az, hogy ezek 11 év alatt váltak ismertté, amely egyértelműen Gombás András helybeli tanító érdeme. Döntő többségében ott volt a feltárásoknál, sőt gyakran a régész távollétében magát a sírbontást, dokumentálást és a leletanyag felszedését is ő végezte. 186
