Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei A VI. századra keltezhető régészeti leletanyag hiánya és az iménti megállapítások közt feszülő ellentétet jelen tudásunk alapján nem tudjuk feloldani. Az általunk vizsgált régió a Hajdúhát északi nyúlványa, a Nyíri Mezőség (Borsy 1961., Frisnyák 1993.). Területének döntő többségére az öntés- és réti talaj jellemző (Somogyi 1988. 1. ábra, Frisnyák 1993. 21. ábra), amely lehetővé tette a legeltető nagyállattartást. A folyószabályozás előtt e vidéken foltokban ligeterdők nőttek, a Tisza partját lápos- és galériaerdők kísérték (Frisnyák 1985. 32.).'04 Tiszadob-Tiszadada-Tiszavasvári (a belső Csörsz-árok) vonalától délre, Tiszavasvári és Hajdúnánás nyugati határában egy nagyobb méretű, mély fekvésű árterület húzódott (Glaser 1939. 301., Pók 1992. 12-14., Szabolcs vármegye 1996. 32-33.). így nem meglepő, hogy az eddig ismert VII—Vili. századi temetők ettől az állandó vízállásos résztől keletre fekvő ármentes, viszonylag nagyobb, szigetszerü területen, a Hajdúnánás-Tiszavasvári-Tiszadob út két oldala mentén helyezkednek el, amelyre a réti talaj, ettől keletre, a Nyíregyházával határos részre pedig már a megtelepedésre kevésbé alkalmas homok a jellemző. A kashalmi sírok a Csörsz-árokként ismert védmű sáncának K-Ny-i szakaszától (Garam-Patay-Soproni 2003. 40^11., Karte A, Karte 17., 19.) 500-800 méterre délre kerültek elő. A tiszavasvári és a tiszadadai temetkezések helyszíne tehát ennek a belső Csörsz-ároknak a vonalán belül feküdt, míg a nyíregyházi, buji, kótaji sírok a kevésbé ismert északkeleti, külső Csörsz-árkon belül, a két Csörsz-árok vonala között helyezkedtek el. Ennek a külső - a múlt század második felében Ördög-árok néven még ismert, de azóta beszántott - védmünek a helynévi bizonyítékait Kiss Lajos gyűjtötte össze (Kiss 1961. 268.). Ez az észak-déli szakasz a Kis-Tiszától (Lónyai-csatorna) kiindulva a Nagyhalász-Kemecse-Napkor-Nagykálló vonalon dél felé haladva húzódott Nyírábrányig (Istvánovits—Kurucz 1992. 33., Lőrinczy 2001. 187., Istvánovits 2003. 249., Lőrinczy 2013. 33.), ahol csatlakozott a már nem csak helynevekben, hanem a valóságban is meglévő Csörsz-szakaszhoz (Garam-Patay-Soproni 2003.42.). A fentiek alapján igen valószínű, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén ugyancsak tagolt, több vonalból álló sáncrendszerrel kell számolnunk éppúgy, ahogyan azt a jobban vizsgált alföldi területeken megfigyelték és dokumentálták. A régió VI-IX. századi településtörténetének megrajzolására az elmúlt 60 évben két kutatónak volt alkalma. A Szabolcs-Szatmár megyéből előkerült avar leletanyag közlése során Csallány Dezső arra a következtetésre jutott, hogy az országos problémák eldöntésére a sok szórvány, a kevés hiteles lelet és a kis számban képviselt tárgytípus miatt nem alkalmas (Csallány I960. 65.), a helyi sajátosságokkal azonban nem foglalkozott. Huszonöt év múlva Bóna István a megye honfoglalás kor előtti történetét megírva, bemutatva az országos tendenciákat, az itteni avar leletanyagot inkább csak illusztrációnak használta (Bóna 1986., Bóna 1993a.). A kora avar kori leleteket vizsgálva felfigyelt azok két területen való sűrűsödésére (Bóna 1986. 77-78.). A kashalmi sírokkal kapcsolatban mi csak néhány megfigyelést tudunk tenni a terület VII. századi múltjára vonatkozóan. A vidék részletes avar kori történetét csupán a régi leletanyag új, korpusz-szerű közlése és az új ásatások publikálása után lehet majd megírni. A lelőhely és annak környéke A Kashalom-dülőben feltárt - alig 1 méteres szintkülönbséggel rendelkező - sík területet északról, keletről és délről csatornák határolják. Ezek az újkori csatornák mesterségesen létrehozott „utódai” a kora avar kori sírokat 300 400 méter távolságra körbevevő egykori állóvizek láncolatának, 104 A régió természeti adottságairól - a vízrajzi állapotokról és domborzati formákról, valamint a növénytakaró jellemzőiről - plasztikus képet ad Németh Péter a területre vonatkozó Árpád- és középkori oklevelek alapján (Németh 1996. 19-24.). 185
