Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia kapott értékek kalibrált adataival.101 102 103 Ezek természetüknél fogva a fiatal korban elhunyt halálának idejét tudják keltezni, azonban nem naptári évre pontosan, hanem csak a kalibrálás és a statisztikai valószínűség alapján egy időintervallumra vonatkozóan. A radiokarbon mérések alapján a 34. sírban nyugvó fiatal halálának ideje 68.2%-os valószínűséggel 627-655 közé tehető. A 34. sír leleteinek tipokronológiai vizsgálatával és a sírból előkerült két bizánci érme numizmatikai elemzésével a tárgyak készítésének és sírba kerülésének lehetséges időszakára következtethetünk, a radiokarbon keltezés módszerével a halál időpontját kíséreljük meg behatárolni. Egyik módszer sem problémamentes, azonban a három, egymástól független keltezés összevetésével megerősíthetjük vagy kizárhatjuk egy-egy eredmény helyességét. A radiokarbon keltezés ebben az esetben megerősíti a tipokronológia alapján felállított és az érmék verési idejéből adódó időszakot, az adatok jól harmonizálnak egymással. A történeti előzmények és a földrajzi környezet Eddigi tudásunk alapján úgy tűnik, hogy a kora avar korban a Nyírség területére érkező közösségek egy elhagyott, több évtizede nem művelt, lakatlan területet találtak. A Felső-Tisza-vidék - és ezen belül a Nyírség — területéről hiányoznak az V. század végi - VI. századi leletek (Csallány 1960. 64-65., Bóna 1986. 76.). A késő gepida kori szállásterület északi határa e vidéktől délre, a régészeti leletek alapján a Polgár-Hajdúböszörmény/Hajdúnánás-Debrecen vonalon rajzolódik ki (Csallány 1960. 64., Bóna 1986. 76., Bóna 1993a. 115.), így még a Csörsz-árok belső vonalát sem éri el (Bóna 1986. 76.). Ezért az általunk vizsgált területet Bóna István az 500-568 közötti időszakban lakatlannak és lakhatatlannak minősítette (Bóna 1986. 76., Bóna 1993a. 115.). Pedig a hun hatalom Kárpát-medencei megszűnése és a területen megjelenő első avar megtelepülök közötti több, mint 100 év alatt kizárható annak lehetősége, hogy ez a tájegység lakatlan maradt. A késő szarmata lakosság továbbélése (Csallány 1960. 64.) a mai napig nem bizonyított. A biztos fogódzót jelentő régészeti leletanyag hiánya alapján a késő szarmaták tömeges továbbélésével területünkön nem számolhatunk, de a kora avar kori betelepülőket megélő helyi lakosság hagyatékának és - bizonyára ritka - településterületének meghatározását részben a késő szarmata leletanyag kronológiai felülvizsgálatától is várhatjuk. A Nyíri Mezőség kb. 220-250 km2-nyi területének - amely a Hajdúhát északi nyúlványa (Borsy 1961. 153.)- lakatlansága ellen a másik támpontot - indirekt módon - a területet megszálló kora avar kori népesség szolgáltatja. (Az utóbbi időben kerültek elő olyan síregyüttesek, amelyek önmagukban cáfolják a lakatlanságot.)’02 A kora avar korban megjelenő két települési központot - a tiszavasvárit és a nyíregyházit (Bóna 1986.77-78., Bóna 1993a. 116-117.)'03 - létrehozó népesség a sírokban található részleges állattemetkezések alapján nagyállattartó életmódot folytatott. Azaz megélhetésük alapja a nagy létszámú állatállomány -juh, kecske, marha, ló - volt, amelynek legelőkre volt szüksége. Amennyiben a területet legkésőbb 490-500 között kiürítették (Bóna 1993a. 114.), több mint 100 évig lakatlan volt, és a műveletlen földeket mocsarak, bozótok, erdők borították be (Bóna 1986. 76., Bóna 1993a. 114.), akkor ez a régió a nagyállattartó életmódra alkalmatlanná vált, és döntő módon nem a nagyállattartással foglalkozó népesség közösségei szállják meg a Csörsz-árok két sánca között. 101 A mérés adatait Siklósi Zsuzsa (ELTE Régészettudományi Intézet) kalibrálta. Az eredmények részleteiről lásd a kötetben megjelent írását (Siklósi 2014.). Munkáját és segítségét köszönjük! 102 lstvánovits Eszter szíves szóbeli információja, melyet köszönünk. 103 Tudománytörténeti érdekesség, hogy Bóna István 1971-ben még úgy vélte, nincs nyoma a kora avaroknak az ország északi peremén, a Felső-Tisza-vidéken (Bóna 1971.29.). 184
