Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei köthetők, a közép avar kor biztos időrendi jelzői (Bóna 1970. 258-259., Garam 1978. 207., Bóna 1983. 82.). Megjelenésük arra a horizontra tehető, amikor a bizánci érmék eltűnnek az avar kori sírokból (Bóna 1970. 258-259., Garam 1995a. 153.) és azokat helyettesítve a VII. század utolsó harmadában kerülnek be a korszak előkelőinek a sírjaiba (Bóna 1970. 258-259., Garam 1978. 212.). A kutatás a sima aranyobulusok sírba helyezését 670 és 720 közé tette (Bóna 1993. 537.). A tiszavasvári sírból előkerült enyhén ovális, érméhez hasonló, azt pótló aranylemez mérete alapján (átm. 1,2 cm) egyrészt tökéletesen beleillik a Garam Éva által összegyűjtött példányok közé (Garam 1978. 211.), másrészt a sírban az alsó állkapocs belső oldalán került elő, tehát egyértelműen halotti obulusként helyezték az elhunyt gyermek szájára/szájába. A fentiek mellett viszont több szempontból is egyedülálló az eddig ismertté vált sima aranyobulusok között. Az általunk bemutatott példány az első és eddig az egyetlen a Felső-Tisza-vidéken. Összevetve a területről ismert bizánci solidusokkal, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének csak a nyugati - nyírségi - feléből ismerünk kora avar sírokat (17 lelőhelyről mintegy félszáz temetkezést), amelyek közül két sírból került elő bizánci érme. A solidusos sírok számának aránya tehát igen magas.83 Ugyanerről a területről az avar kor második feléből közel háromszor annyi lelőhely közel ezer temetkezéséből - az elmúlt évtizedek nagyberuházásait megelőző ásatásokon lelt avar kori temetők ellenére84 - se érmék, se érmeutánzatok, se érmepótló lemezek nem kerültek elő. Kitekintve a vizsgált régióból a Tiszántúl területére, az aranylemezből kivágott díszítetlen vagy a felületen egyszerű mintával díszített kerek aranylemezek közül csak igen kevés került elő a Tiszától keletre: Cibakháza (László 1955. 242., Garam 1993. 58-59.), Endrőd-Doboskert (Mrt 1989. 137.), Mártély-Csanyi part(HAMPEL 1905. II. 108.,Garam 1993. 93.) és Tiszavasvári-Kashalom-dülő. Ritka előfordulásuk ezen a területen önmagában is jelzésértékű, de ha összehasonlítjuk a Tiszántúlról ismert bizánci érmék igen nagy számával (Somogyi 1997. Karte 1., Somogyi 2014. Tab. 1 —4., Karte 1.), ugyanakkor a területről ismert, a VII. század második felére keltezhető lelőhelyek és temetkezések nagy mennyiségével, a különbség szignifikánsnak tekinthető. Visszatérve az általunk vizsgált régióra, az itt előkerült solidusok - Nyíregyháza, Tiszavasvári - ruhadíszként vagy ékszerként, a tiszavasvári sima aranylemez ezzel ellentétben halotti obulusként került a sírba. Ez a különbség jól jelzi azt az országos jelenséget, miszerint a pénzérmék nagymértékű beáramlása ellenére is csak viszonylag kevés esetben adtak a halottnak obulust (Somogyi 2005. 195-197.). Ugyanakkor idővel megváltozott az aranyérmék sírba kerülésének formája is. Míg a 650 előtti éremállomány 21%-a ékszerként került a temetkezésekbe, addig a 650 után vert aranyérmék között csak egy átlyukasztott példány található (Somogyi 2005. 198.). A többi solidus, illetve az összes érmepótlék halotti obulus. Nemcsak az általunk vizsgált térségben, de a Kárpát-medence teljes avarok által betelepített területén egyedülálló, hogy a bizánci aranyadó megszűnése előtt (626) vert bizánci solidus 83 A fentiek fényében nem tartjuk megalapozottnak azt a véleményt, miszerint a bizánci pénzek nagy területeken pl. a Nyírség és a Hajdúság területén nem vagy csak alig kerültek elő (Bálint 2004. 51.). Mert ha az adott területről ismert kora avar lelőhelyek, síregyüttesek és az ott előkerült solidusok arányát vizsgáljuk, a Nyírséghez hasonlóan a Hajdúságban se kevesellhetjük az utóbbiak számát/arányát, mivel 22 lelőhely közel 30 temetkezésére két - Hajdúdorog és Zelemér (Somogyi 1997. 43-44., 96.) - bizánci érem jut. Összehasonlítva a Dél-Alföld hasonló nagyságú - például a Maros menti vagy a Szentes környéki - területeiről ismert, jóval magasabb lelőhely- és sírszámmal, arányaiban ott jóval kevesebb az előkerült bizánci érme. Tehát az érmék számának magyarázatára a kutatástörténet mellett településtörténeti indokot is találunk. Természetesen a két, több szempontból eltérő terület összehasonlítása, megalapozott következtetések levonása, további részletes vizsgálatot igényel. 84 Lásd az Adam 2002. ide vonatkozó szócikkeit, Lőrinczy 2001. 186., Istvánovits-Almássy 2004., Pintye 2005., Lukács 2008. 177
