Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia egyazon temetkezésből kerüljön elő érmét helyettesítő aranylemezzel. Ráadásul a tiszavasvári sírban - a Kárpát-medencében eddig egyedüli esetként - a nyakláncra fűzve két bizánci érme is volt, melyek verési ideje terminus post quem keltezi az érmehelyettesítő lemezek lehetséges legkorábbi megjelenését.85 Együttes előfordulásuk ugyanakkor jól illusztrálja Somogyi Péternek azt a feltételezését, miszerint 626 után a bizánci aranypénzek pótlására a sima aranylemezek készítése és sírba kerülése már a 630-as évektől szükségessé válhatott.86 A Tiszántúlról ismert sima aranyobulusos sírok (Endrőd, Tiszavasvári) leletanyaga - eltekintve a bizonytalan előkerülésü mártélyi és az egyedi mellékletekkel bíró cibakházi temetkezéstől - teljesen beleillik a kora avar kor második felére, utolsó harmadára keltezhető tárgyi hagyatékba. A jellegzetes kora avar kori leletanyag mellett lényeges, hogy a temetkezési szokás - K-Ny-i tájolás, részleges állattemetkezés - mindkét sír esetében arra utal, hogy ezekbe a sírokba azok leszármazottak temették, akik a Kárpát-medencei avar honfoglalást követően a Tiszántúlt szállták meg és népesítették be. E két sír esete mutatja, hogy a Tiszától keletre eső területen - a 625/626-ig kibocsátott bizánci érmék avar kézbe kerülésének megszűnése után ezek pótlására - megjelentek a sima kerek aranylemezek. Ezek halotti obulusként mellékelése a régészeti leletanyag tanúsága szerint folyamatos volt és párhuzamosan megfigyelhető a 650 után vert bizánci pénzek adásával is, majd az érmék megszűnésével már csak sima aranylemezeket helyeztek - egyre kisebb számban - az elhunytak mellé. A 626 előtti bizánci érméknek és az eddig ismertté vált kisszámú sima aranyobulusnak a Tiszántúlon megfigyelt aránya utalhat arra is, hogy a területen relatíve rövid volt a bizánci pénzek hiánya. Indirekt módon ezt látszik igazolni Bálint Csanádnak az a megfigyelése, hogy a 650 után vert és avar kézbe került érmék nagyobbik része az avar településterület keleti, délkeleti - nagyrészt a tiszántúli - részén került elő (Bálint 2004. 50., Somogyi 2005. 211.). Nem tudjuk, hogy a 34. sírban eltemetett gyermek családjának a temetés idején a nyakláncon függő bizánci érméken kívül volt-e további érme a birtokában (a síregyüttes azt sugallja, hogy nem), a családi hagyomány azonban igényelte a halotti obulus adását. A solidus helyettesítésére szolgáló lemez csekélyebb aranymennyisége (0,20 g) a szülők/hozzátartozók rendelkezésére állt, így a temetés során azt adták az elhunytnak. A bizánci solidusok és a temetkezésekben ezek pótlására megjelenő kerek aranylemezek egymáshoz való viszonyának és a VI-VII. századi leletanyag belső időrendjének pontosítását csak a solidust és érmehelyettesítő lemezt tartalmazó síregyüttesek összegyűjtése, leletanyaguk tipokronológiai és matematikai-statisztikai összehasonlító vizsgálata, valamint a sírok csontanyagának radiokarbon mérési eredményeivel való összevetése teszi majd lehetővé. A végső értékelésnél mindenképpen figyelembe kell vennünk az elhunytak életkorát, a sírban megfigyelt temetkezési szokásokat és a Kárpát-medencén belüli földrajzi elhelyezkedésüket. 85 Természetesen az sem vethető el, hogy egyes esetekben a kora avar kori viselet tovább volt használatban, mint ahogy eddig általában értelmezték - a tiszavasvári sír esetében két, 626 előtt vert bizánci érmével együtt úgy, hogy megérték a bizánci érmék hiányának időszakát, és a halotti obulus helyettesítésére megjelentek az egyszerű, lemezből kivágott kerek lapok. 86 Ha feltételezzük, hogy 5-6 éves kor környékén kaphatta meg legkorábban a nyakláncot és vele együtt a 615-625/626-os érméket, és 6-10 év múlva elhunyt, a blanc érme megjelenését ebben az esetben a 630-as évek elejére valószínűsíthetjük. A blanc érmék viszonylag magas száma (jelenleg közel félszáz ismert) jobban beleillik a hosszabb (80-100 éves), mint a rövidebb (40-50 éves) időkeretbe (Somogyi 2014. 154). Meg kell még említenünk, hogy a „blanc” érmés síregyüttesek vizsgálata során - például az endrődi sírral kapcsolatban - egy szakdolgozat keretében Cseh Gabriella, illetve Balogh Csilla (PhD dolgozatában ezen temetkezések értékelése kapcsán) már felvetette a kora avar típusú leletekkel együtt előkerült síregyütteseknek a kora avar korra való keltezését (Cseh 2009., Balogh 2013.). 178
