Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)

Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései

Lörinczy Gábor — Rácz Zsófia

nagyon ritka a juh keresztcsontokra utaló adat, hiszen a kevésbé jó megtartású, nem látványos, néhány csigolyából álló testrészre alig figyeltek fel.

A harmadik eset az útépítés közben előkerült és a munkálatokkal párhuzamosan, áldatlan körülmények között leletmentett Tiszavasvári-koldusdombi temető 19. sírja: a koponya jobb oldala mögött juh lapockacsontja feküdt (Csallány I960. 58.).

A fenti sírok inkább csak jelzés értékűek, valószínűleg nem tükrözik a valóságot, mert a tiszántúli kora avar kori temetkezésekben ezeknél jóval gyakrabban fordulnak elő ételmellékletként juh keresztcsontok (Lörinczy 1998. 344.).

Az edény helye a sírban

A két adultus korú nő (1044. és 1045.) sírjában egy-egy korong nélkül készített fazék állt a bal váll mellett, illetve a koponya mögött. A régió területén 10 lelőhely 29 sírjából került elő kerámiaedény,81 ami igen magas arány, hiszen a 17 lelőhely sírjainak 60%-át jelenti. Ez kiemelkedő szám, mivel összességében a tiszántúli kora avar temetkezések minden 5. sírjába helyeztek csak kerámiaedényt (Lörinczy 1998.352.). Ezek szerint a Tiszántúl kora avar kori népességére jellemző sajátos temetkezési szokások (Lörinczy 1998. 344.) közül a kerámiaedény mellékletként történő sírba helyezése a leggyakoribb jelenség a régió területén feltárt temetkezésekben.

Jellegzetes a kora avar kori tiszántúli sírokban az edények helye: döntő többségük a koponya mellől került elő (Lörinczy 1998. 352.). így van ez a régió temetkezéseiben is, ahol az edényeket zömükben (13 eset) - a kashalmi két sírban ugyancsak - a sír fej felőli végébe helyezték: öt esetben a koponya bal oldala mellé, ötben a koponya mögé és egy-egy alkalommal a jobb és bal váll mellé, illetve a bal mellkasra. Csupán három lelőhely egy-egy sírjába kerültek az edények a jobb és a bal lábszár külső oldala, illetve a jobb lábfej mellé. Ez utóbbi temetkezések tájolása É-D, ami elüt a területen általános K-Ny-i, ÉK-DNy-i, illetve ÉÉK-DDNy-i tájolástól. A sírok előkerülési körülményeit jelzi, hogy négy lelőhely 12 edénymellékletének sírbeli helyzetéről nincs információnk.

Sima kerek aranylemez a szájban (érmét helyettesítő obulus)82

Az alsó állkapocs belső faláról mosás közben került elő egy kisméretű kerek aranylemez (VI. tábla 13.), amelynek formája és funkciója nem ismeretlen az avar kutatás számára. A tárgytípus szerepének és kronológiai helyzetének meghatározását Bóna István (Bóna 1970. 258., Bóna 1980. 76., 82.) és Garant Éva (Garam 1978. 210-211.) végezte el. Eszerint a Kárpát-medencei avar kori temetkezésekből előkerült sima aranyobulusokat tartalmazó síregyüttesek a közép avar korhoz

81 Nyíregyháza-Damjanich utca, Nyíregyháza-Moszkva utca, Nyíregyháza-Repülőtér, Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sír, 1937. évi sír (Lörinczy 2001. 187., 189-191.), Tiszadada-Kálvinháza (Vida 1999. 257-258., illetve Lörinczy 2001. 185.), Tiszaeszlár-Bashalom 2. sír, Tiszabercel-Vékás-dűlő 1., 2. és 4. sír (Csallány 1960. 34-35., 59-60.), Tiszavasvári- Eszenyi telek (Csallány 1962., Bóna 1986. 78., 27. kép), Tiszavasvári-Koldusdomb 1., 3., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 16., 17. és 20. sír (Csallány 1960. 51-59.), Tiszavasvári-Koldusdomb 24. sír (Lörinczy 1983., Istvánovits-Lőrinczy 1986. 184.), Tiszavasvári-Kashalom-dűlő 1044. és 1045. sír.

82 Az érmék pótlására megjelenő kerek aranylemezek megnevezése a korábbi szakirodalomban: „aranylemezből kivágott kis pénzutánzat” és „sima kerek aranylemez” (Bóna 1970. 258.); „díszítés nélküli sírobulus” és „kerek aranylap” (Garam 1978. 210.); „aus dünner Goldpatte oder aus Bronzeblech ausgeschnittenen Tremissisnachahmungen (Blankstücke)” (Bóna 1980. 76.); „aranylemez obulus”, „obulusként használt pénzutánzat”, „kis kerek biankók” (Bóna 1983. 125.); „sírobulusként használt «biankók»”, „aranylemezből kivágott pénzutánzatok” (Bóna 1986a. 173.); „blanc arany obulus”, „arany blanc halotti obulus”, „blanc arany halotti érme”, „halotti arany obulus” (Kiss 1995. 132.); „halotti obulusok céljaira gyártott blanc aranyérmek”, „blanc aranyérem” (Kiss 1996a. 222., 235.). Az utánzat kifejezést nem használjuk, ahogy Garam Éva és Kiss Attila sem alkalmazta erre a leletcsoportra, mert összekeverhető a préselt/poncolt pénzutánzatok/hamisítványok megnevezésével.

176