Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei nagy valószínűséggel egy-egy „magányos sírra” (15., 18a. sír) vagy egy-egy „kettős sírra” (33. és 34., illetve 1044. és 1045. sír) gondolhattunk volna. Az egyes temetkezéseket, illetve „páros” sírokat 1000-3000 m2-nyi sírmentes terület vette körbe. Azt elmúlt évtizedek nagy felületű ásatásainak egyik fontos eredménye, hogy ma már meg tudunk különböztetni magányos/elkülönülő temetkezést, kis sírszámú temetőt (temetőrészletet) és „temetési területen” egymástól a szokásos sírtávolságok többszörösének távolságára előkerült, szórt temetkezéseket. A tiszavasvárihoz hasonló elhelyezkedésű, egymástól 60-70-100 méterre fekvő, szórt helyzetű „magányos” sírokról legutóbb Tomka Péter tudósított a kora avar birodalom északnyugati sarkából (Томka 2005., Томка 2008.), majd őt követően, ugyancsak ebből a régióból, Győr-Pápai vám lelőhelyről Nagy Andrea ismertetett öt kora avar kori, egymástól 15-40 méterre lévő temetkezést (Nagy 2008., Nagy 2011.). A kisalföldi sírok értékelése során Tomka Péter nem tett különbséget a magányos sírok és a néhány, egymástól távol fekvő temetkezésből álló sírcsoportok között, illetve ez utóbbiakat is magányos temetkezésekként értelmezte (Tomka 2005. 161.). Gyűjtése alapján azt a véleményt fogalmazta meg, hogy az ilyen jellegű temetkezések a Kisalföld és a Kárpát-medence nagyállattartó, pásztorkodásra alkalmas területein élő emberekre jellemző, kora avar kori temetkezési forma (Tomka 2005. 160-161., Tomka 2008. 104.). A kisalföldi és az ausztriai példák alapján felvetette, hogy az Alföldön is számolnunk kell a közép és késő avar temetők területén néhány, egymástól távol fekvő kora avar kori temetkezéssel (Tomka 2005. 160-161.), hasonlóan a példaként említett leobersdorfi helyzethez, ahol a korai sírok egy, az avar kor második felében használt temető területén, egymástól 30-^10 méterre kerültek elő (Daim 1987. 46., 121-130.). Az avar kor második felében használt temetők területén előkerült, kora avar típusú leletanyaggal rendelkező temetkezések problémájára Bende Lívia is felfigyelt a Körös-Tisza-Maros közi közép és késő avar kori temetők temetkezési szokásainak feldolgozása során. Az „avar kor második felére” keltezhető lelőhelyek körébe bevonta mindazokat a temetőket, temetőrészleteket, amelyek a hagyományosan közép és késő avar kornak nevezett időszakra keltezhetőek, függetlenül attól, hogy esetenként leletanyagaikban még kora avar kori jellegzetességeket is hordoznak. Tette ezt azzal az indokkal - amellyel mi is egyetértünk -, „mert a területen nincsen olyan temető, amelynek úgy lenne késő avar korra keltezhető része, hogy a kora avar korban is hosszú ideig használták, vagy megfordítva, nem ismerünk olyan, a kora avar kor kezdetétől használt temetőt, amelybe a késő avar korban is temetkeztek volna” (Bende 2006. 87., Bende 2006a.). Véleményünk szerint az avar kor második felében használt temetők sírjai között fekvő, kora avar típusú leletanyaggal rendelkező temetkezések a helyi népesség folyamatosságát jelzik (minden korszakban vannak a közösségeknek olyan tagjai, akik még az előző időszakra jellemző viseletét és tárgykultúrát hordozzák), amit az is mutat, hogy temetkezési szokásukban (például tájolás, sírtípus stb.) már megegyeznek a későbbi leletanyaggal rendelkező sírokkal. A fentiek alapján a börcsi, győri és tiszavasvári példák szituációja nem tekinthető azonosnak azzal a jelenséggel, amikor a közép és késő avar kori temetők területén egy-egy kora avar leletanyagú sír helyezkedik el (például Leobersdorf, Jászapáti - Tomka 2005., Tomka 2008.). Ez utóbbiak esetén a temetők folyamatos használatával számolhatunk. A börcsi, győri, tiszavasvári feltárásokon azonban a korai sírok által fedett területeken nem kerültek elő az avar kor második felében használt temetők. Sőt Tiszavasváriban az összefüggő, nagy felületű ásatás alapján tudjuk, hogy a kora avar kori sírok északi sírpárjától, az 1044. és az 1045. sírtól északkeletre, illetve északnyugatra 167
