Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia 220-230 méterre helyezkedett el az egymástól is kb. 300 méterre fekvő közép és késő avar temető (Lukács 2008. ).63 A temetési területeken előforduló, laza elrendezésű és magányos sírok helyzetére az egyik lehetséges magyarázat, hogy nagyállattartó, vándorló pásztorkodást folytató közösségek temetkezéseiről van szó (Томкл 2005. 160-161., Томка 2008. 104., Nagy 2011. 17.). A nagyállattartásra az egyes sírokban eltemetett állatok - juh, szarvasmarha, ló - részleges maradványa és az elhunytnak adott - ezen állatfajokból származó - ételmelléklet utal. Ez a mellékletadási szokás a tiszántúli kora avar kori népességre jellemző, függetlenül a sírok, sírcsoportok és temetők nagyságától. De ez nem igazolja a vándorló pásztorkodást. Ugyanakkor a párhuzamként említett Alföldön - főleg a Körösöktől délre - a nagyszámú, magányosnak meghatározott64 sír (Lőrinczy 1996. 184.) mellett gyakori az 5-24, a 25-100 síros temető/temetőrészlet, és vannak több száz síros temetők is. Kérdés, vajon kutatási állapotot vagy települési sajátosságot jelez-e a Kisalföld és a Nyírség kora avar kori magányos és kis sírszámú temetkezéseinél megfigyelhető - a hasonlóságok mellett meglévő - települési különbözőség. Míg a Kisalföldön egy-egy mai község határában egy-egy lelőhelyről ismerünk magányos sírt vagy kis sírszámú, szórt helyzetű temetkezéseket (Томка 2008. 98., 102., 104.), addig a Nyírség területén két települési központot lehet meghatározni (Bóna 1986. 77-78.). Tiszavasvári területén egymástól alig 800-2500 méterre került elő egy magányos sír (Eszenyi telek), egy 24 síros temetőrészlet (Koldusdomb) és egy „temetési terület” 6 szórt elhelyezkedésű sírja (Kashalom-dűlő) (6. kép). De a nagy határú Nyíregyháza területéről ismert kora avar kori lelőhelyek (Damjanich utca, Hímes, Moszkva utca, Repülőtér, Városi Kertészet) is egy kisebb területen, az Ér folyó két partján, egymástól alig 500-800-1000-3000 méterre feküdtek (7. kép). Ez a temető (települési) sűrűség a Nyírség területén a vándorló pásztor életmódot nem látszik igazolni, de a sírokból előkerült részleges állattemetkezések alapján a korabeli nagyállattartás valószínűsíthető. Visszatérve a kashalmi lelőhelyhez, egy-egy temetési területen az egymástól távol fekvő sírok helyzetének értelmezésére a nagyállattartó életmód mellett más magyarázatok is adódnak. A külön kialakított sírhelyek — közel egyidejű - létesítésének egyik lehetséges indoka az lehetett, hogy a tiszántúli népesség különböző területeiről kiszakadó családok települtek ide, és nem alkottak egy közösséget. E szerint a tiszavasvári Kashalom-dülőben feltárt temetkezések egy-egy - minden valószínűség szerint kis létszámú - közösség rövid ideig használt temetőjének kezdő sírjait jelenthetik; e közösségek nagyállattartó-pásztor életmódot folytathattak. Másrészt a sírok által jelzett terület „temetési területként” (Томка 2005. 160., Томка 2008. 98.) is értelmezhető, ahová a környéken élő, kis létszámú közösségek - „elfogadva” a másra nem használt hely szakrális jellegét - temették elhunyt tagjaikat, közösségek szerint külön-külön, tükrözve az életben meglévő különállásukat. Lehetséges, hogy egy-egy közösség/család tagjai voltak az 1044. és 1045. sírban fekvő adultus korú nők, egy másik közösséghez tartozhattak a 33. és 34. sírban fekvő, juvenilis korú gyermekek, és egy másikhoz a 15. és 18a. sírban nyugvó adultus és maturus korú férfiak. Az is figyelemre méltó, hogy a három sírcsoport férfiak, nők és gyerekek szerinti elkülönülést mutat. A kis esetszám miatt 63 A korai sírok és a késő avar kori temetők lehetséges kapcsolatára vagy a folyamatosság hiányára a temetők feldolgozása után kaphatunk választ. 64 A magányosnak tekintett temetkezések környékét ritkán hitelesítették. A valamivel több, mint 20 temetkezés többségénél a „magányos sír” azért valószínűsíthető, mert előkerülésük óta az adott területről újabb temetkezésről nincs adat, bár különböző földmunkák történtek több helyszínen. Csak a Szentes-borbástÖldi és a Szőreg-homokbányai temetkezés körül történt nagyobb felületű feltárás, ezért ezekben az esetekben a temetőtérképek alapján (Révész 1996. 316., Bálint 1991. 77. Taf. XXII., Kürti 2003. 237.) ellenőrizhető a feltárt terület és az előkerült sír helyzete. 168
