Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei csupán a méret alapján e kérdés eldöntése lehetetlen.58 (A veretek sz. 2,14-2,32 cm, m. 0,7-0,75 cm. A fönlaki préselőtő sz. 2,20-2,30 cm, m. 0,78 cm.) Hasonlóan négykaréjos, de a tiszavasvári rovátkolt sávos példányoktól kissé eltérő formájú és díszítésű préselt vereteket más korai avar sírokból is ismerünk,59 legközelebbről a Tiszavasvári-koldusdombi I. sírból, rozettás lószerszámveretek mellől (Csallány I960. XII. tábla 23.). A veretek összetett anyaga - aranyozott ezüstös rézötvözet lemez együtt préselve - más VII. századi lelőhelyen is előfordul (például Hajdúnánás-Fürjhalom-dűlő, 12. sír lószerszámveretei: Rácz-Szenthe 2010. 316.). Szalagfonatos szíjvégek A díszes kantárhoz 11 db aranyozott felületű ezüst- és rézötvözet lemezből együtt préselt, egyenes oldalú, hegyes végű szíjvég tartozott, amelyeket a véretekhez hasonlóan ólommassza töltött ki, felszerelésük az ebbe ágyazott rézpántokkal történt (XI. tábla). A szíjvégek díszítése gyöngysorkeret, a fonatminta egy variációja, valamint felső peremük mentén vízszintes vonalpár és zegzug motívum. Valamennyi jellegzetesség jól ismert a kora avar korból, a rokon szíjvégek a rozettás díszű kantárok gyakori kísérői.60 A szíjvégeken megjelenő ornamentikát Nagy Margit a hatszalagos fonatminta (oldalról fűzött szalagokkal) csoportjába sorolta (Nagy 1998. 383., 442-443. 32. kép). Hasonlókat fogazásos változatban is találunk (vö. Nagy 1998. 442. 32. kép). A tiszavasvári példányok legjobb párhuzama a törökkanizsai kora avar sírból ismert - ez esetben a fonatomamentikán kívül a gyöngysorkeret és a felső keretelő motívumok is megegyeznek (Mrkobrad 1980. Taf. LXV: 10., Nagy 1998. 442. 32. kép 7.) -, valamint a zamárdi 1117. sírból (Bárdos-Garam 2009. 331. Taf. 128.). A préselt lószerszámdíszek a fönlaki és törökkanizsai párhuzamok alapján a VII. század második negyedében készülhettek (RÁcz 2014. 93.), legjobb párhuzamaikat a Tiszántúl dél-alföldi részén találjuk, és a kantárveretek előállítását valószínűleg közvetlen összefüggésbe hozhatjuk a „fönlaki ötvösmester” működésével. Vaskengyel pár A sírból egy hurkos fülű, ívelt talpalójú, közel egyforma belső méretű vaskengyel pár került elő (Vili. tábla 5-6.). Ennek az általános kora avar kori kengyeltípusnak több példánya ismert a régió temetkezéseiből (Kótaj-Teleki László szőlője, Tiszavasvári-Koldusdomb 21. sír), de e kengyelek többsége hosszú fülű volt: Nyíregyháza-Moszkva utca, Ny íregyháza-Városi Kertészet 1936/3. sír, Ny íregyháza-Városi Kertészet 1937, Nyírtura-Popper S. földje, Tiszavasvári-Eszenyi M. telke, 5. kép A fönlaki préselőminta és a Tiszavasvári-Kashalomdülö 34. sír egyik préselt lószerszámdísze Fig- 5 Press mould, Fenlac and pressed horse harness fitting, Tiszavasvári-Kashalom-dűlő grave 34 58 Ez csak a fönlaki préselőminta és egy jó megtartású veret elektormikroszkópos vizsgálatával dönthető el. 59 Mokrin 69. sír (Ranisavljev 2007. 24., 87., Szí. 35. Tab. 31: 7-23). 60 Például Csóka-Tűzköveshalom 45. sír (Kovrig-Korek 1960. 262. XCV1I1. tábla 1-10.). 165
