Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor — Rácz Zsófia Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sír. Ismerve a kashalmi 34. sírban eltemetett fiatal életkorát, nem meglepő a kengyelek kis mérete. A sír északkeleti fala mellett, az aljánál mintegy 8 cm-rel magasabban, a jobb könyök vonalában lelt trapéz alakú vascsat (VII. tábla 10.), amelynek hátoldalához bőrmaradvány oxidálódott, valószinüleg kengyelszíj csatja volt. A viszonylag nagyméretű, négyzetes vas hevedercsat (VIII. tábla 1.) általános az avar kori lovasfelszereiésben. A vaskengyel mellett talált vaskarika funkciója jelen esetben nem meghatározható. Az 1044. és 1045. női sír leletei A bal váltnál, illetve a koponya mögött fekvő edénymellékleteken kívül vascsatok (XII. tábla 2., XIII. tábla I.) és töredékes gömbcsüngős(?) fülbevaló (1045. sír: XIII. tábla 2-3., 6.) voltak e sírok viseleti elemei. A kerámiaedények Az 1044. és 1045. sírban hasonló anyagú, korong nélkül készített, kerámiazúzalékkal soványított, homoksárga fazék volt. Az 1044. sír edénye tojásdad formájú, erősen kihajló, benyomkodott szélű peremmel, agyagmáz borítással. Az 1045. sír edénye legnagyobb átmérőjét a has vonalában éri el, rövid pereme közepesen kihajló. Technológiai szempontból ezek az edények jól beleillenek az Alföldre jellemző kora és közép avar kori, korong nélkül készített edények csoportjába (Vida 1999. 138.). Az ujj benyom kodással díszített perem megfigyelhető a kora, közép és késő avar korban is, a Nyírség területén a VII. század végétől terjedt el (Vida 1999. 142.). A középen enyhén kihasasodó, rövid peremű fazék (Vida IIID,), bár nem tartozik a legjellemzőbb edénytípusok közé az Alföldön, szintén hosszú életű forma (Vida 1999. 143-144.). Hasonló edények kerültek elő a Tiszavasvári-koldusdombi temető több temetkezéséből (9., 14., 17. sír: Vida 1999. 286-287. Taf. 162: 3-5.), a 17. sír edényének pereme ujjbenyomkodással díszített. Ezek a sírok egyéb mellékletet nem tartalmaztak, így a keltezést nem segítik. A Nyírség területéről tört kerámiával soványított, korongolatlan edényeket ismerünk még a nyíregyházi Damjanich és Moszkva utcai sírból (Vida 1999. Nr. 717. és 719. 281-282., Lőrinczy 2001. 187.). A temetkezési szokások A „temetési terület” sajátosságai Tiszavasvári-Kashalom-dűlőben 2004-ben hozzávetőlegesen egy 200x300 méteres területet tártak fel,61 ettől északra 2007-2008-ban újabb közel 12,5 hektárnyi felszínen folyt régészeti kutatás (2-4. kép).62 Az egymástól akár több száz méterre fekvő hat kora avar kori sír esetében a hagyományos értelemben vett temetőről nem beszélhetünk. Sőt, kisebb felületű földmunka során 61 A feltárt terület keleti szélétől alig 10, déli szélétől 35 méterre került elő a 18a. sír, ettől északra mintegy 60, a feltárt terület keleti szélétől ugyancsak 10 méterre volt a 15. sír. Az egymás közelében fekvő 33. és 34. sír a 15. számú temetkezéstől északnyugatra 65 méterre került elő, szinte a megásott felület közepén. Ezektől a temetkezésektől az ásatás legközelebbi, keleti széle 55-60 méterre volt (3. kép). 62 Az ekkor megkutatott, egymástól 7 méterre fekvő 1044. és 1045. számú temetkezések a 33. és 34. sírtól északra kb. 320-350 méterre kerültek elő. A két felszín között mintegy 55-60 méter feltáratlan sáv maradt ki. E két utóbb előkerült temetkezést három oldalról 60-70 méteres sírmentes, „üres” terület veszi körbe, keletről 8-9 méterre van a feltárt terület széle (2-3. kép). 166
