Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei Vascsipesz A gyöngyök és a karperecek mellett feküdt egy közel 6 cm hosszúságú vascsipesz, két oldalán - néhol többrétegű - textil-lenyomattal (V. tábla 5.). Ez arra utal, hogy a tárgyat, illetve az egy kupacban fekvő darabokat egy lepedővászonszerű textíliába csavarva helyezték a sírgödör végébe. A textil lenyomatát csak a vasból készült eszköz korróziója őrizte meg. A vascsipesz a Tisza-vidéki avar sírokban nagyon ritka tárgytípus. A Felső-Tisza-vidékről egyáltalán nem ismerünk hasonlót.52 Legközelebbi lelőhelye Hajdúdorog-Városkert utca, ahol az 1. sírban (páncélos-lovas férfitemetkezés Heraclius éremmel) volt egy vascsipesz tarsolyban, csiholó és kova társaságában (Krai.ovánszky 1992. 122. 3. ábra 20., Garam 1992. 143., 156. Taf. 39: 2.).53 A kiszombori O. temetőből egy női sírból ismerünk vascsipeszt, amely más pipereeszközök (pl. ezüst szűrőkanál) mellett feküdt, a gerincoszlop közelében (Csallány 1939. 126. V. tábla 16.). Gyöngysor (V. tábla 1-3., 7.). A gyöngyökről lásd Pásztor 2014. A részleges lótemetkezéshez tartozó leletek Oldalpálcás zabla Az aszimmetrikus kialakítású, végkarikás kiképzésű, csuklós vaszablának (Vili. tábla 3—4.) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén 13 lelőhelyről 14 párhuzama ismert, a nagyon rossz állapotú példányoktól (például Tiszavasvári-Koldusdomb 1., 18. sír stb.) a kiválóan kovácsolt, jó minőségű, sima felületű darabokig (Kótaj, Nyírtura). A különbség köztük csupán annyi, hogy a kashalmi zabla egyik végkarikájában megfigyelhető volt a fa oldalpálcának a vaskorrózió által konzerválódott lenyomata, és az oldalpálcát borító ezüsthenger is előkerült töredékes állapotban, barázdált szegélyű darabjai a zablakarikára oxidálódtak. Töredékessége miatt nem lehet egyértelműen eldönteni, de valószínűleg csak az oldalpálca felső részét boríthatták be ezüstlemezzel. Mivel csak a zabla egyik végkarikájának belső oldalán volt falenyomat megfigyelhető, feltételezzük, hogy a másik karikában csak kisméretű fa zablapecek lehetett. A vasból vagy agancsból készített zablapálca igen ritka a tiszántúli kora avar kori leletanyagban. A kashalmi ezüstlemezzel borított zablaoldaltag újabb bizonyíték arra, hogy a VII. század első felében az eddig ismerteknél gyakoribb lehetett ezek fémmel borítása, díszítése (Lőrinczy-Straub 2005a. 142.). Ilyen például a Tiszavasváritól nem messze előkerült hajdúdorogi 1. sír zablája, ahol a fából vagy szaruból készült zablapálcát ónlemezzel vonták be (Kralovánszky 1992. 126. 7. ábra le., Garam 1992. Taf. 48: 2., Lörinczy-Straub 2005a. 142.). A hajdúdorogi sír zablaoldaltagjához hasonló, ezüstlemez borítású, romlandó anyagból készült oldalpálcák lehetettek a kunágotai sírban is (Lörinczy-Straub 2005a. 142.). Az eddig megismert példányok közül a hengeres vagy ovális keresztmetszetű, sima, azaz díszítetlen zablapálcák a tiszántúli, míg a kúpos formájú és díszített példányok a Duna-Tisza közi és a dunántúli síregyüttesekre jellemzőek (Lörinczy-Straub 2005a. 142.). 52 A tárgytípus ritkaságát mutatja, hogy a tiszafüredi temetőben is mindössze 2 sírból került elő (vas- és rézötvözet-lemezből) (Garam 1995. 342.). 53 Garam Éva jegyzi meg, hogy a piperekészlet darabjai közül a csipesz az egyetlen tárgytípus, amely a korábbi ezüstpéldányok után (például Peszéradacs/Kunpeszér) bronz és vas alapanyagból is megjelenik (Garam 1992. 156.). 163
