Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lörinczy Gábor — Rácz Zsófia Lószerszámdíszek A Tiszántúl északi feléből származó VH. századi veretes lószerszámok teljes, részleges lovas és lószerszámos temetkezésekben egyaránt előfordultak. Lószerszámveretek voltak a következő sírokban: Ártánd-Platthy M. telke (Cséplő 1896.), Hajdúdorog-Városkert u. 1. sír (Kralovánszky 1992. 117-128.), Hajdúnánás-Fürj-halom-járás 12. sír (Rácz-Szenthe 2010. 316. Abb. 9.), Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sír54 (Csallány 1960. 50.), Nyíregyháza-Városi kertészet 1937 (Csallány 1960. 49.), Tiszaeszlár-Bashalom, Csengőspart 1. sír (Csallány 1960. 59.), Tiszavasvári-Eszenyi telek (Lörinczy 2002.), Tiszavasvári-KoIdusdomb 1. sír (Csallány 1960. 55.), Tiszavasvári-Koldusdomb 2. sír (Csallány 1960. 55.), Tiszavasvári-Koldusdomb 21. sír (Csallány 1960. 58.). Négykaréjos, préselt lószerszámveretek A lócsontok mellett 90 darab négykaréjos, aranyozott felületű ezüst- és rézötvözet lemezből (4 db csak aranyozott ezüstlemezből) együtt préselt, gyöngysoros díszítésű lószerszámveret feküdt (71 ép, a többi töredékes) (IX-X. tábla). Bőrre felszerelésüket a hátoldalukat kitöltő ólommasszába helyezett rézötvözet szegecs tette lehetővé.55 A helyszíni megfigyelés alapján a lószerszámot ráfektették a részleges lómaradványra. Valószínűleg a lókoponya előtt/mellett, a zabla közelében helyezkedett el a kantár, hátrébb, a hátsó lábcsontok felé a farhám. A sírrajzon és a fotókon jól látszik, hogy a szíjvégek párban feküdtek a ló koponyája körül és a hátsó lábcsont mögött. A Bóna István által feltételezett rekonstrukciók szerint hasonló felszerelésű volt a csókái 45.56 és a Szegvár-sápoldali lovas sír két lovának szerszámzata (Bóna 1979. 4. kép, Bóna 1980. Abb. 14.).57 A kashalmi veretek száma (kb. 90 db) megfelel más kora avar kori fej- és farhámok díszítésének (Bóna 1979. 10.). Újabb ásatási megfigyelések megerősítik a korábbi rekonstrukciókat, így például a zamárdi temető 1117. lósírja, amelynek sírrajzán jól kivehetők a fej- és farhámot díszítő rozetták és a párban elhelyezkedő szíjvégek (Bárdos-Garam 2009. 146. Abb. 33.). A kashalmi díszítmények eltérnek a VII. században általános rozettás és félgömbös lószerszámveretektől. Egyetlen párhuzamukat a fönlaki ötvöseszköz-leletből ismerjük (Fettich 1926. V. tábla 30., Rácz 2014. 155. Taf. 15: 1.). A préselőminta funkcióját a tiszavasvári in situ leleteknek köszönhetően határozhatjuk meg. A veretek és a fönlaki préselőminta apró részletei teljesen megegyeznek - a díszítést alkotó gyöngysordísz/rovátkák száma, elhelyezkedése azonos -, így nagyon valószínű, hogy a lemezek e minta vagy legalábbis egy ezzel megegyező eszköz segítségével készültek (5. kép). Mivel az ólommasszával kitöltött, vékony préselt lemezek minden esetben deformálódtak valamelyest, 54 Garam Éva a töredékekből három darabot rekonstruált (Garam 1992. Taf. 27.). 55 Az anyagvizsgálatokat May Zoltán végezte (MTA TTK Anyag- és Környezetkémiai Intézet) hordozható röntgen fluoreszcens spektrométerrel. A préselt lemezek mérési eredménye: Ag: 55,769%, Au: 26,099%, Cu: 14,651%, Sn: 2,208%, Pb: 0,479%, Zn: 0,246%, Fe: 0,350%. A vereteket kitöltő ólommassza mérési eredménye: Pb: 57,476%, Cu: 8,932%, Fe: 13,930%, Ti: 1,655 %, Sn: 16,914, Bi: 0,257%. Ez esetben a kiálló szegecs miatt a mérőeszközzel nem lehetett teljesen rásimulni a felületre, a mennyiségi összetétel nem pontos, és más anyag - például a rézszegecs - is módosítja az adatokat. A szíjvégeket kitöltő ólommassza mérési eredménye: Pb: 43,022 %, Cu: 28,447%, Fe: 4,462%, Sn: 3,640%, Ti: 0,822%. 56 A csókái lószerszám rekonstrukciója László Gyula „sírrajza” alapján készült, amelyet Móra Ferenc leírása nyomán rajzolt meg (László 1943. 68. 45. kép). 57 Ezek a rekonstrukciók bizonytalan ásatási megfigyelések alapján készültek. 164
