Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 56. (Nyíregyháza, 2014)
Régészet - Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavasvári-Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései
Lőrinczy Gábor - Rácz Zsófia A kerek veretek lábbeli díszeként jelen tudásunk szerint a tiszántúli kora avar anyagban párhuzam nélküliek.48 Eddig a Szegvár-oromdűlői 1. sírból előkerült, más típusú préselt ezüst lábbeliveretek voltak csak ismertek (Lőrinczy 1991. 129. IV. tábla 9-10., V. tábla 1-3.). Ez utóbbi típushoz tartozhattak a Békéscsaba-Repülőtéren a lábcsontok környékén lelt - a találók által megfigyelt- töredékek alapján feltételezett lábbeliveretek (Mrt 1989. 185.), valamint Mokrin-Vodoplav-dülő 67. sírjában, a lábfejeknél előkerült préselt, hosszúkás ezüstdíszítmények, amelyek a bontás során megsemmisültek (Balogh 2004. 269.).49 Csontlemezpár (skatulyafedél?) A nagypatás bordájából készült,50 ívelt végű, pontkörös díszítésű lemezek egymáson feküdtek a bal felkar belső oldalánál, félköríves végükkel a váll irányában (VI. tábla 17-18.). A felső lap alsó felén zöld bronzpatina látható. A tárgy funkciója bizonytalan. Felmerült a tarsolyzárként azonosítás lehetősége, de a lemezek formája eltér a csontból vagy fémből készült általános tarsolyzáró formáktól (például Madaras 1994. 140-141.). Téglalap alakúak, 5-7 cm hosszúak, és rendszeresen párban kerülnek elő azok a csontlemezek, amelyeket a kutatás kis faskatulyák borítólemezeinek tart. Bóna István részletes elemzésében a Várpalota-Unio homokbánya területén feltárt avar temető 20. és 24. sírjában lelt faragott csontlemezpárt a piperekészlettel hozta összefüggésbe, valószínűnek tartva, hogy valamilyen kenőcsöt vagy port tároltak a dobozkákban (Bóna 2000. 149-150. Taf. V: 2-3., Taf. VII: 6-7., Taf. VIII: 3., Taf. X.). Ezek a csontlemezek azonban szabályos téglalap formájúak, lekerekített végződéssel nem ismerünk hasonlót az avar korból. Az északnyugat-kaukázusi Moscsevaja Balka Vili—IX. századi temetőjében előkerült egy kis fából faragott, elcsúsztatható fedelű skatulya, amelynek félköríves nyúlványban végződő teteje nagyon hasonlít a tiszavasvári példányokhoz (Ieruszalimszkaja 2012. risz. 48: V.). A fenti tárgyakon kívül a 33. sírhoz hasonlóan vaskés és orsógomb (VII. tábla 12., VI. tábla 19.) tartozott a sír mellékleteihez. Az „ajándékcsomag” leletei, melyek a sír fej felőli végében - tehát nem viseleti helyzetben- feküdtek, egy csomóban: Karperec Rézötvözet huzalból készült, enyhén kiszélesedő, poncolt végű karperecpár (V. tábla 4., 8.). A Felső-Tisza-vidék kora avar temetkezéseire egyáltalán nem jellemző ez a tárgytípus. Általánosságban elmondható, hogy a kora avar kori tiszántúli sírokban jóval ritkábban jelennek meg karperecek, mint a késő avar időszakban. Ha előfordulnak, akkor inkább sima vas-, valamint bronzhuzalból készült példányok (például Garam 1995. 304.). Az enyhén kiszélesedő végű, tömör karperec formai párhuzamai megvannak a kora avar korban (például Gyula-Dobos I. utca: Lőrinczy 1998. 348- 349.),51 de tulajdonképpen egy egész Közép-Európában és Itáliában megjelenő, egyszerű ékszertípusról beszélhetünk (vö. Wührer 2000. 27-44., Kolbenarmringe aus Buntmetall). 48 Távoli párhuzam Aktöbe 1. település 7. épülete, ahol a IV-V. század fordulóján eltemetett férfi bal csizmáját hasonló bronzveretek díszítették (Bóna 1993b. 13., 213.). 49 Az Előszállás-Bajcsihegyről említett bronz és ezüst lábbeliveretek formájáról nincs információnk (Fitz 1958. 18.). 50 Tóth Zsuzsanna meghatározása. 51 A temetkezés érdekessége, hogy a karperecpár a fiatal (juv.) nő sírjában sem viseleti helyen, hanem a jobb lábszárcsont alatt, 3 orsógomb és 3 orsókarika szomszédságában került elő. A tiszavasvári példához hasonlóan a temetés során egy csomóban a sírba helyezett mellékletekről van tehát szó. 162
