Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Sóskúti Kornél az általánosan elterjedt háromszöges szerkezetű, a másik keskeny, hosszú tűtartójú példány lehetett. A Szolnok megyei leletek alapján a magasabb tűtartós változat a gyakoribb az alföldi anyagban (Vaday 1989. 77.). A harmadik fibula besorolása töredékessége miatt nehézkes: formája, keresztmetszete és a húrhorog alapján feltételezhető, hogy szintén erős profilú volt. A szarmata lelőhelyeken előforduló erős profilú fibulák származása sokszor bizonytalan, ugyanis ezeket nem csak a római tartományokban készítették, hanem - a provinciális termékeket mintául felhasználva - szarmata mesterek is másolták. Jól példázza ezt a Tiszaföldvár-Téglagyár lelőhelyen feltárt ötvösműhelyben talált néhány öntőforma (Vaday 1992. 9-10., Vaday 2005. 17. kép 1.). A fibulamásolatok alföldi előfordulása nem csak technikatörténeti szempontból érdekes, hanem az egyes tárgytípusok keltezésének módszertanával kapcsolatos fontos kérdéseket is fölvet. A tiszaföldvári településen előkerült ötvösműhely a II. századra keltezhető (Vaday 2005. 160.). A római minták ott tapasztalt másolása felveti annak lehetőségét, hogy a későbbi évszázadokban gyárthattak korábbi periódusra keltezhető darabokat is. Ezek esetében a provinciális területeken használatos időrendi besorolás nem alkalmazható. Az Óföldeákon előkerült többi fibula formai és technológiai jegyei alapján minden bizonynyal barbaricumi termék. Forma alapján két főcsoporthoz sorolhatóak: az egytagú és kéttagú fibulák körébe. Valamennyi bronzból készült. Több esetben csak a rugó és a tű egy-egy töredéke maradt meg (I. tábla 5., 7., 10.), ezeknek formai besorolása lehetetlen. A három tűtöredék közül egyről megállapítható, hogy egytagú példányhoz tartozott (1. tábla 5.). A többi töredékes vagy sérült fibula közül kettő tartozik az egytagúakhoz. Az egyik egy kerek átmetszetű huzalból készített, aláhajlított lábú példány, a kengyele és részben a lába maradt meg, a tűszerkezete és a tűtartója letörött (1. tábla 9.). A tütartó valószínűleg a kengyel tövére volt visszatekercselve, melynek hangsúlyozására egy bronzgyűrüt is helyeztek rá. A másik feltételezhetően egytagú példányra egy kicsi, ívelt keresztmetszetű bronztöredék - a fibula tűtartója - utal. A többi fibula kéttagú. Négy biztosan a spirálkaros, gombos fejű vagy más néven oldalt hajlított lábú darabok körébe tartozik (I. tábla 8., 11-13.). Egy darabról nem dönthető el töredékessége miatt (kengyele és a rugót tartó húrhorga maradt meg), hogy számszeríj vagy spirálkaros példány-e (1. tábla 10.). A félgömbös keresztmetszetű kengyel végét a fibulatesttel egybeöntött, tagolt gomb díszítette. Hasonló öntött példányok a Szolnok megyei anyagban a számszeríj és a spirálkaros csoportban is megtalálhatóak (Vaday 1989. Abb. 10-14., Abb. 17: 1-4.). Egy kéttagú fibula kiegyenesített, lapos, szögletes keresztmetszetű, vésett díszű kengyele és a rugót tartó horga (I. tábla 7.) esetében a törésfelületen megfigyelhető nyomok a tárgy - talán fogóval végzett - darabolására utalnak. Alighanem újraolvasztáshoz előkészített nyersanyag lehetett. A többi kéttagú fibula kisebb formai jegyeket leszámítva azonos szerkezeti felépítésekkel rendelkezik (1. tábla 8., 11-13.). A lapos lemezből kialakított testet a kengyelen és a lábon is élsíkokkal tagolták, mellyel azok keresztmetszete háromszöges vagy trapéz alakú lett. A kengyel és láb találkozását egy esetben díszítették fazettálással. A rugótartót a test laposra kalapált lemezének oldalra hajlításával alakították ki. Mind a négy darabnál a rugót tartó stiff végére különálló gombokat applikáltak. Időrendi besorolásuk viszonylag szélesebb intervallumra tehető a II1-V. század közé (Vaday 1989. 87-90.). A településobjektumokban és temetkezésekben egyaránt előfordultak hasonló darabok, tehát ezek a fibulák a település használatához kapcsolható, szórvány tárgyakként értelmezhetőek. Ezt bizonyítja a töredékes és erősen deformálódott példányok jelenléte. 508
