Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Sóskuti Kornél: Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön (M43, 9-10. lelőhely) feltárt késő szarmata településrészletről
Szórvány fémleletek az Óföldeák-Ürmösön feltárt késő szarmata településrészletről Fibula A leletcsoportba összesen 16 fibulatöredék tartozik, melyek mintegy harmada római vagy római formából eredeztethető (3 erős profilú és 2 emailos), a többi szarmata (egy- és kéttagú alá- és oldalt hajlított lábú) gyártmány. Az emailos darabok az ívfibulákhoz, azon belül eltérő alcsoportokhoz sorolhatóak (Patek 1942. 45-50.). Az egyik egy szinte teljesen épségben megmaradt (csak tűje hiányzik), egyenlő karú fibula (I. tábla 1.), melyhez a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található egyik ismeretlen magyarországi lelőhelyről származó darab áll közel (Kovrig 1937. 15. tábla 158.). Kengyelét téglalap alakú, áttört felületű lemez képezte, melynek felső ívszakaszán téglalap alakú mezőt képeztek ki az emailbetétnek. A zománcnak kialakított rekesz és a kengyel szélét hullámvonallal díszítették. Ez a hasonló fibulatípusokon rendszeresen fellelhető díszítő- vagy tértagoló elem (pl. Böhme 1972. Taf. 2: 28, Taf. 5:319, 324—329, Taf. 24: 942, 945-946). A kengyel két vége áttört, négyes mezőkre osztott. A fibula két vége szimmetrikusan elhelyezkedő, stilizált állatfejekben végződött, a szemnek kialakított üregekbe eredetileg sárga vagy sárgásbarna üvegbetétet helyeztek. Tűjének rögzítésére ún. szorítópofa szolgált, a tűtartó viszonylag alacsony, rövid lemez, felületét egy kerek lyukkal ütötték át. A tűtartó ilyen jellegű tagolása hasonló daraboknál általánosan megfigyelhető (Kovrig 1937. 15. tábla 158., Sellye 1939. 10. tábla 23b., Peskar 1972. Taf. 19: 1). Az emailos fibulák csoportjában ez az egyik legkorábbi típus, a Rajna-vidéki katonai táborok anyagában gyakori, az onnan ismert példányok emailbetéteire általánosan jellemző, hogy csak egy színt alkalmaztak (Sellye 1939. 7.). A darab egyedülálló, az Alföld szarmata lelőhelyein analógia nélküli. A másik óföldeáki lemezes kengyelű emailos fibula (I. tábla 3.) másik alcsoporthoz sorolható. Tűszerkezete hüvelycsuklós kialakítású, a kengyele háromszög alakú lemez, melynek felületét három sorra tagolható, farkasfogszerűen egymás mellé elhelyezett háromszög alakú rekeszek tagolják, belsejükben sárga és vörös emailbetéttel. A kengyel és a rugószerkezet találkozásánál egy enyhe bordás tagolást alakítottak ki. A háromszög kengyelű fibulák további csoportokra oszthatóak (Patek 1942. 46.), de az óföldeákit a láb hiánya miatt nem tudjuk besorolni. Annyi bizonyos, hogy nem az állatfejekben végződő altipushoz tartozott. A háromszög kengyelű darabok a Rajna-vidékről és Germániából ismertek, az óföldeáki példány minden bizonnyal valamelyik Rajna-vidéki manufaktúra terméke lehetett (Patek 1942. 46.). Az egyenlő karú, állatfejes fibulatípus az alföldi anyag alapján kidolgozott rendszerben nem szerepel (Vaday 2003. 315 421.). Az állatfej megtalálható az 1/3/2. és 1/3/3. típusnál, az óföldeáki a teljessége miatt egy új csoportot képvisel. A háromszöges kengyelű darab szintén egy újabb alcsoportot jelent, hasonló elemek az I. főcsoporthoz tartozó típusoknál láthatóak, de ezzel sem teljes a formai megegyezés (Vaday 2003. Fig. 2). A fötípus előfordulása az alföldi szarmata lelőhelyeken viszonylag ritkább, a hozzá hasonló, íves emailbetétes fibulák összesen hat lelőhelyről voltak ismertek (Vaday 2003. Fig. 2). A Körös-Maros közéről a típusból korábban egyetlen darab sem volt adatolt, az ismert hat lelőhely a Duna-Tisza-közén és a Tisza mentén helyezkedett el (Vaday 2003. Fig. 2). A fibula előfordulásának jelentősége abban áll, hogy a Tiszántúl szarmata benépesítése után ezek a ritka darabok a legkorábbi leletkörökhöz kapcsolhatóak. Az elmúlt években az óföldeáki lelőhely környékén végzett feltárások során a közelben fekvő Jángor nevű makói határrészből további hasonló formai jegyeket viselő darab került elő (Sóskúti s.a.). A három erős profilú fibulatöredék közül kettőnél a láb és a kengyel egy részlete (I. tábla 2., 4.), a harmadik példánynál a fej és a rugószerkezetet tartó húrhorog maradt meg egy rövid, deformálódott rugóhoz tartozó bronzhuzallal (I. tábla 6.). A darabok Kovrig Ilona 8. tipológiai csoportján belüli altípusokhoz tartoznak (Kovrig 1937. 116-119.). Két példány esetében - ahol a tütartók részben megmaradtak - lehetséges közelebbi adatokat megállapítani a formáról és időrendről. Az egyik 507
