Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban
Bácskái István ha az érme az „élén áll”, tehát a legkisebb felületét mutatja, akkor a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk az előbb vázolt kísérlet lényegét. A fémtárgy korrodáltsága befolyásolhatja munkánk eredményességét. Egy kevés „fémmaggal” rendelkező lelet nagyon nehezen vagy egyáltalán nem érzékelhető. Sokszor előfordul, hogy sírokban egy erősebb válaszjelet adó nagyobb felületű tárgy a kisebbek jeleit elnyomja, így szembesülnünk kell azzal, hogy több fémet találnak, mint amennyit előre jeleztünk. Sírokban nem minden esetben lehet a detektort hatékonyan használni, hiszen a sírok átlagos méretéből adódóan nem mindig van megfelelő nagyságú hely a tekercs mozgatásához. Ugyanez vonatkozik a kisebb méretű gödrökre és szűkebb árkokra is. Ezekben az esetekben fontos segítő lehet a Pinpointer készülék. Ennek a detektornak nincs nagyobb méretű keresőfeje. Húsz-huszonöt centiméter hosszúságú, kis keresztmetszetű cső alakú műszer. Érzékelési mélysége csak néhány centiméteres, viszont nagyon szűk helyeken is lehet vele keresni. Egy sírban pontosan meg tudjuk vele határozni például egy öv veretéinek elhelyezkedését, így nagyobb odafigyeléssel dolgozhatunk. Bármennyire is hasznos eszköz a fémkereső, a gondos emberi munkát nem helyettesítheti! Ha megfelelően választjuk meg a detektort és annak használati módját, akkor nagy segítségére lehet a régészeknek. A műszeres leletfelderítés módszertana gyakorlatilag megegyezik a terepbejárás módszereivel. Az ötféle - táblás, sávos, osztott sávos, négyzethálós, reprezentatív mintavétel - módszer mindegyikénél alkalmazható a detektoros kutatás, sőt a két kutatási forma egyszerre, egy időben is végezhető, hiszen keresőzés közben a felszínen heverő kerámiatöredékeket, kőeszközöket is felgyűjthetjük. A legelterjedtebb - és a kincskeresők által használt módszer - a topográfiai viszonyokat figyelembe vevő kutatás. Ebben az esetben az emberi megtelepedésre alkalmas viszonyokat veszszük figyelembe: jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, árvízmentes kiemelkedések, védekezésre alkalmas területek stb. Pontosan nem behatárolt terület esetén vagy ha csak mintavétel céljából keresőzünk, az úgynevezett intuitív kutató módszer az elsődleges. A kiválasztott területen néhány egymással párhuzamos kb. I méter széles területet átvizsgálunk, lehetőleg azonos hosszban (2. kép). A jelzett szélességet egy oda és egy visszatérő sávval kutatjuk meg. A lelőhelyeken természetesen a már lejárt területet az eddigi sávokra merőlegesen ugyancsak átvizsgáljuk, szükség szerint a már említett más kutatási paraméterekkel rendelkező fémkeresővel is (3. kép). így a más-más mélységekben levő tárgyakat nagy valószínűséggel összegyűjthetjük. Lassan, 30^10 centiméteres lépésekkel haladunk, ügyelve arra, hogy az átkutatott felületek minden irányban átfedjék egymást. A fedés eléréséhez és az egyenes haladáshoz sorkijelölést kell alkalmaznunk. Ha a szántásra merőlegesen haladunk, akkor a lábnyomaink jól követhetőek, így könnyebben kontrollálhatjuk az átkutatott terület szélét. Másik módszer, ha az ásónkat a detektorral ellentétes oldalon a testünk mellett húzzuk a földön, ebben az esetben a szerszám élével karcolt vonal lesz a vezetőnk. Füves területen feltűnő színű műanyag zacskókba földet rakunk, azokat 2. kép A terület hosszanti irányú átvizsgálása Fig. 2 Lengthwise survey of the territory 490
