Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
A 2010. október 11-14. között Nyíregyházán és Szatmárnémetiben megtartott Vándorló és letelepült barbárok a kárpáti régióban és a szomszédos területeken (I-V. század) Új leletek, új értelmezések című nemzetközi régészeti konferencia anyagai - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban
A műszeres leletfelderítés szerepe a régészeti kutatásokban lévő leleteket. Egy ilyen alapgéppel átkutatott terület azonban messze nem nyújt valós képet sem a területen fellelhető fémleletek számáról, sem azok szóródásáról. Az alapgépek többnyire egyféle kereső frekvenciával rendelkeznek. Ez általában egy 4 kHz körüli érték. Az alacsony frekvencia nagyobb behatolási mélységet tesz lehetővé, amelyet egy nagyobb keresőfejjel még fokozhatunk. Ezek a gépek bronzkori és középkori, fémleletekben gazdag lelőhelyeken viszonylag jó eredményeket érnek el. Viszont az apróbb tárgyak közül már csak a néhány centiméteres mélységben levőket találják meg. Ha egy feltárás előtt álló lelőhelyről a humuszban található valamennyi fémleletet öszsze kívánjuk gyűjteni, akkor az első körben a magasabb, leginkább 18kHz-es frekvencián dolgozó gépet kell használnunk. így egy kisebb átmérőjű fejjel nagyon apró érméket, tárgyakat vagy azok töredékeit is megtalálhatjuk. A nagyobb tárgyakat az alacsony frekvenciás gépekéhez közel hasonló eredménnyel találhatjuk meg. Egy nagyobb méretű fejjel itt is fokozhatjuk a behatolási mélységet, de a magasabb frekvencia miatt már kevesebb tárgyvesztéssel kell számolnunk. A második körben végzett kutatáshoz lehetőség szerint használjunk nagyobb méretű fejjel rendelkező alacsony frekvenciás gépet! Említettük, hogy léteznek olyan gépek, amelyek mind alacsony, mind magas frekvencián egyidejűleg működnek. Hátrányuk, hogy lassabban azonosítják a leleteket, és kezelésükhöz nagy gyakorlat és szakértelem szükséges. A fejlesztések abba az irányba folynak, hogy a leletek felderítéséhez leggyakrabban használt frekvenciákat - a 4, 8, 12 és 18kHz - egyazon fémkeresőben úgy alkalmazzák, hogy egy gombnyomással a kutatási célhoz legalkalmasabb frekvenciát választhatjuk ki. A mélyebb behatolást elősegítő fej cseréje egy mozdulattal megoldható. így kapunk egy gyors, bármilyen céllal végzett fémkeresős munkához alkalmazható gépet. Ha egy lelőhelyről a humuszban található fémleletek szóródásának segítségével szeretnénk árnyaltabb képet kapni, akkor célszerű a műszeres leletfelderítésben jártas szakemberhez fordulni. Az eltérő technikai paraméterekkel rendelkező detektorok és a különböző szintű keresési tapasztalattal rendelkező személyek által talált - vagy nem talált - leletek nem biztos, hogy az általunk elvárt eredményt fogják szolgáltatni. A régészek önkéntes segítői alapvetően csak valamilyen szép leletet, ékszert, érmét szeretnének találni, azonban nincsenek tisztában a régészeti kutatás folyamatával, munkamódszerével. Nem tudják, hogy mi lehet fontos a régész számára. A lelkesedés és a találási vágy ezeket a hiányosságokat nem pótolhatja. Megtörtént eset, hogy egy lelőhelyről a feltárás megkezdése előtt a régészek leleteket szerettek volna gyűjteni. Az ásatásvezető „hobbikeresős” barátját kérte meg a munka elvégzésére, aki a területről közel 40 darab régészeti korú tárgyat gyűjtött össze. Mindenki nagyon elégedett volt az eredménnyel. Azonban néhány nap múlva egy leletfelderítő szakember átkutatta a lelőhelyet egy másik megbízás keretében. A korábban már átvizsgált területről - két kutatási nap során - még további 400 (!) fémlelet került elő. Egy kevesebb tapasztalattal, nem a megfelelően kiválasztott géppel dolgozó fémkeresős hiányos információkkal fog ellátni bennünket, pedig a műszeres leletfelderítésnek az lenne a legfontosabb feladata, hogy a lehető legtöbb információt össze tudjuk gyűjteni egy-egy lelőhelyről. Tévhit a régészek körében az, hogy a fémkereső a tárgyak tömegét érzékeli. Valójában a detektor a tárgy felületének nagyságát és az abban indukálódó jelet érzékeli. Egy egyszerű kísérlettel meggyőződhetünk erről. Fogjunk egy háztartásban használatos alufóliát. Vágjunk ki belőle egy 5x5 centiméteres négyzetet. Vezessük el felette a fémkereső tekercsét. Jól hallható hangot fogunk hallani. Most ugyanezt a fóliát gyúrjuk össze akkora kis golyóvá, amilyenre csak tudjuk. A tömege ugyanakkora maradt, de a felülete nagyságrendekkel kisebb lett. Ha megismételjük a detektoros vizsgálatot, akkor ugyanaz a fémkereső egyáltalán nem, vagy ha a legkorszerűbb géppel próbálkozunk, nagyon gyengén fogja ugyanazt a tömeget érzékelni. A tárgy fekvése, helyzete a földben befolyásolja a gép érzékelését. Egy, a keresőfejjel párhuzamosan fekvő érme jól értékelhető jelet ad, míg 489
