Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Könyvismertetés
Carol Kacsó: Repertoriul arheologic al judetului Maramure§ I—II a kötet végén indokolt lett volna (lásd például Cri$an et al. 1992.). Meg lehetett volna említeni, mikor és milyen néven jelent meg először a helység az oklevelekben, esetleg röviden a változásokat a történelem folyamán (lásd például Németi 1999.). A bronzkoros szerző egy tanulmányában behatóan foglalkozott Nagybánya város német alapításával (Kacsó 2011.), de a város német neve (Neustadt vagy Frauenbach) már nem jelenik meg a repertóriumban (96. oldal). Helyesen járt el viszont, amikor a határneveket először a helybeliek által használt formában jelölte meg, majd zárójelben közölte román nyelvű fordításukat. Szerkezetileg helyesebb lett volna, ha a lelőhelyek (Fundorte) abc sorrendben jelentek volna meg és nem a község neve alatt. így több esetben a régészetileg teljesen ismeretlen község került előtérbe, és csak e „gyűjtőnév” alatt a szakirodalomban már fogalommá vált lelőhely (például a teljesen jelentéktelen „Cup^eni” alatt jelennek meg a libotini bronzkori leltek és az ungureni depók). A klasszikus repertóriumoknál a lelőhelyek a címszavak és nem a községnevek (Roska 1942., Costea 1996., Costea 2004; Cri$an et al. 1992., Barbu et al. 1999., Luca-Pintér-Georgescu 2003., Luca 2004., Luca 2005., Luca 2006.) alatt jelenik meg. Kacsó megoldása a kötet gyors használatát nehezíti, mert az érdeklődésre számot tartó lelőhelyet a község neve alatt kell keresgélni. Hihetetlen gazdag irodalom állt Kacsó rendelkezésére (8-65. oldal). Az abc sorrendben felsorolt irodalmi jegyzékből alig-alig hiányzik a Máramarosra vonatkozó irodalomból (gondolok itt a XIX. századi német nyelvű irodalomra). A kevésbé tájékozottak számára megnehezíti a tájékozódást, a folyamatos olvasást a használt rövidítési rendszer. Ma már általánosan bevett szokás a nemzetközi szakirodalomban, hogy a szerzők neve után megjelenik a munka megjelenésének éve, a szövegben így történik a hivatkozás. A név és év alapján gyorsan vissza lehet keresni a megfelelő munkát. Kacsónál a szerzők neve után a cím egy szava következik, így jelenik meg a szövegben. Ha tudni akarjuk, melyik tanulmányról, cikkről van szó, a szó szoros értelmében vissza kell „keresgélnünk” az irodalomjegyzékben. Ez igen fáradságos és hosszadalmas, mert ha például egy Kacsó-cikket keresünk, hat oldalnyi címben kell ezt megtennünk. Ha az év szerepelne a szerző neve után, és ez időrendben szerepelne, nyomban meg lehet találni a kérdéses munkát. Az irodalmat a szerző a katalógusban „osztályozta”: a „fontosakat” vastag betűvel szedték, megkülönböztetve a „nem fontosaktól”. Vitatható, hol lehet megvonni a határt a kettő között. Kacsó alaposan elemzi a megye földrajzi képét, a hegyeket, medencéket, folyókat, a megye talajviszonyait, a növényzetét, állatvilágát és - ami különösen fontos - felsorolja az ásványi kincsek, fémek lelőhelyét. Ehhez csatlakozik a só-lelőhelyek listája, amelynek fontosságát ékesen bizonyítják a délkelet-erdélyi ez irányú kutatások is (66-83. oldal). A szerző röviden foglalkozik a felfedezések, valamint a régészeti kutatások történetével Máramaros megyében (84—89. oldal). A hat oldalnyi helységnév és évszám száraz halmaz, hiányzik belőle az ember. Hogyan lehet elképzelni a kutatástörténetet kutatók nélkül, személytelenül? Olyan nevek, mint Szendrei János, Teleki Domokos, Roska Márton a múltból, Dórin Popescu, Kurt Horedt, Mircea Rusu, Radu Popa, Eugen Com$a, Ivan Ordentlich, loan Stanciu és mások - hogy csak a „nagyokat” említsem a jelen korból -, hiányoznak. Mindössze két névvel találkozunk a máramarosi régészeti kutatások történetében: a művészettörténész Elena Kovács, alias Kovács Ilona,3 és a néprajzos Franci se Nistor. Sem az előszóban, sem a földrajzi helyzet leírásánál, sem a kutatástörténetnél egy szó sem esik arról, hogy a mai Máramaros megye északi része (a Gutinon túl) a volt történelmi Máramaros megye déli része,4 déli része pedig az egykori Szatmár megye keleti része volt. Mindez szól a fiatal kutató generációnak, hisz egy újszülöttnek minden új! 3 Előszeretettel használta a Dr. Kovács Zoltánné nevet. 4 Északi része ma Ukrajnához tartozik. 359
