Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Könyvismertetés

Carol Kacsó: Repertoriul arheologic al judetului Maramure§ I—II

Muzeul Judetean de Istorie Arheologie Maramure§ Bibliotheca Marmatia 3, Editura Eurotip, Baia Mare 2011. 628 oldal, 71

térkép, 323 kép

Tiberius Bader

A fenti - román nyelven írott - régészeti munka a mai Máramaros megye (Észak-Erdély, Románia) területén előkerült régészeti leletek repertóriuma, katalógusa. Történelmileg nézve a jelenlegi Máramaros megye magába foglalja az egykori, az első világháború előtti Máramaros megye déli részét a Tiszától délre (földrajzilag a máramarosi medence déli része), valamint az egykori Szatmár megye keleti részét (földrajzilag a nagybányai, a láposi medence, Kővárvidék és a Bükk egy része).

Az erdélyi régészeti leletek katalogizált összefoglalása igen gazdag hagyományokra tekint vissza. Ha nem is minden korra kiterjedően, elsőként Friedrich Müller állította össze az erdélyi bronzleleteket még a XIX. század közepén (Müller 1859.). Követte ezt a már klasszikus értelemben vett repertórium: Carl Gooß „Chronik”-ája, mely három nagy időrendi fejezetben - római kor előtti, római kori és népvándorlás kori - foglalja magába az erdélyi leleteket abc sorrendben (Gooss 1876.).

Több mint negyedszázaddal utána jelent meg Julián Marj ián előbb német (Martian 1909.), majd román nyelvű repertóriuma, mely inkább csak a leletek rövid felsorolására és az irodalomra korlátozódott (Martian 1920.). Kisebb-nagyobb korok szerinti leletösszefoglalások után az első nagy, univerzális repertórium 65 évvel Gooß után jelent meg 1942-ben. Ez Roska Márton sokat kritizált, de mindenki által szorgalmasan használt monumentális műve, az Erdély régészeti repertóriuma (Roska 1942.).

A második világháború után, az ötvenes évek elején napirenden volt egy egész országot átfogó gyűjtemény készítése, amelyen egy nagyobb régész-munkaközösség dolgozott. Ez a munka kéziratban maradt (1949— 1956). A kolozsvári Történeti és Régészeti Intézetben a kézirata - megfelelő jóváhagyás után - az érdeklődök rendelkezésére állt. (E sorok írója újdonsült múzeumigazgatóként 1958-ban kigyűjtötte belőle az egykori Szatmár megyei leletekre vonatkozó adatokat.)

NyJAMÉ LV. 2013. 357-362.

357