Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Helytörténet - Mohácsi Endre: "Rongyosok" Szabolcs-Szatmárban. Adatok a Felvidék visszacsatolásának előtörténetéhez

Rongyosok" Szabolcs-Szatmárban számára, ha cserében lemond revíziós törekvéseiről. Másrészt Németország katonai ereje kecsegte­tett megoldással. Itt viszont a túlzott germán orientáció fenyegetett a politikában. A többség az antant beleegyezésével szeretett volna területeket visszakapni, lehetőleg békés úton. Viszont az Anschluss nem hagyott kétséget afelől, hogy a Német Birodalom nem vár évekig egy békés megoldás remé­nyében. A sikertelen Runcimann-misszió után az angol és francia politikának sikerült lecsúsznia odáig, hogy kijelentse: semmi körülmé­nyek között nem harcolna Csehszlováki­áért, sőt James Louis Garvin, a londoni Observer főszerkesztője szerint az 1919- es düledező közép-európai állapotot sem­miféle háborúval nem lehet fenntartani.2 A cseh probléma mindinkább elhatalmaso­dott: a határon átmenekültek történetei egyre rémesebbek voltak. A csehek álta­lános mozgósítást rendeltek el, a szudéta­­német katonákat a magyar határra hozták, a felvidéki magyar katonákat pedig a Szu­­déta-vidékre. Eközben országszerte tünte­téseket szerveztek visszakövetelvén a Fel­vidéket. Ilyen tüntetés zajlott szeptember 21-én is a budapesti Hősök terén. Mondhatni ezekben a hónapokban a semmiből tűnik elő egy nézet, amely a nemzetek önrendelkezési jogára hivatkoz­va elérkezettnek látta az időt a cselekvés­re. A „Mindent Vissza!” vagy „Nem! Nem! Soha!” jelszavak 20 év múltán beteljesedni látszottak. A győri program és Imrédy szeptemberi kaposvári beszéde is efelé terelte a közvéleményt. A katonai szellem befurakodott a mindennapi élet szférájába: „Gondoskodni fogunk arról is, hogy a fegyelem­nek szelleme, amelyet, mint a háború előtti időkből tudjuk, a katonai szolgálat oly áldásosán gyöke­­reztetett meg a nemzet minden rétegében, a katonai szolgálati idő leszolgálása után se menjen ve­szendőbe. Ezért a kiszolgált és tartalékba kerülő egyéneket a leventéd-intézménnyel párhuzamosan úgynevezett lövész-szervezetben fogjuk össze, amely a polgári társadalomnak a hadsereggel való állandó érintkezését és ezáltal is a nemzet egybeforrását van hivatva szolgálni. ”3 Ma már köztu­dott tény, hogy a világháború után alakult lövészegyesületekkel próbálták kiegyensúlyozni a tria­noni béke magyar fegyverkezésre vonatkozó pontjait. Ezen egyesületek kiképzett állománya alkot­ta a kormány - a közvélemény előtt fel nem vállalt - bevethető titkos ütőkártyáját. 1938 késő tava­szán a kiképzettekből létrehoztak 19 alakulatot: az I-XIX. Honvéd-lövészzászlóaljakat. Kutatása­im során eddig még nem találkoztam a zászlóaljak létrejöttének, beosztásának bizonyítékával, csak a Kenyeres László leveléhez hasonló utalásokból - amelyekre dolgozatomban még kitérek - tudjuk, hogy ezek valóban léteztek. Kenyeres Lengyel László élete nem volt makulátlan 1938-ig sem. Több sajtóperben fővád­lott. Nagykőrösön közel került a helyi szélsőjobboldali szervezetekhez. Az itt közölt levél adatain ingarisi Minién a Felvidékre 2. kép Korabeli szórólap Fig. 2 Contemporary flyer 2 Több ilyen kijelentés olvasható az Magyar Tudósító Iroda tudósításaiban ezekben a hetekben. 3 Az MTI tudósítása 1938. szeptember 4-én a kaposvári beszédről. A Magyar Távirati Iroda 1920-1949 között megjelent napi híreinek sorozatonként rendezett digitális állománya elérhető a Magyar Nemzeti Levéltár online adatbázisaiban. 307

Next

/
Thumbnails
Contents