Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Helytörténet - Ulrich Attila: Két jelentős hegyaljai birtokos - tolcsvai Bónis György és Baksa István - javainak elkobzása 1670-ben

Ulrich Attila

Tolcsvai Bónis Ferenc liszkai birtokairól fennmaradt egy értékes összeírás, amely jól mutatja - Baksához hasonlóan - a szőlőbirtokos nemesség relatív tőkeerősségét és jelentős befektetéseit. A mezővárosban a Kocsord utca végén volt egy „derék” pincéje, amely több száz hordó tárolására volt alkalmas. Az összeírok 73 borral teli és 40 üres hordót számoltak meg ott. Érdekes, hogy a pince pados volt, ahol jelentős számban deszkákat (fenyő, bükk, tölgy) jegyeztek fel. Bónisnak a mezővároson belül egy jelentős telekkel bíró háza volt, belseje jól berendezett állapotban. A ház körül lóistálló, jégverem, gyümölcsös és (jó sövénnyel kerített) veteményeskert, csűrös kert, kamra, „sajtóház”, nagy borház, vincellér ház, pincék, szekérszín került kialakításra. A borház maga a sajtóházból nyílt, benne 30 hordót, padján összesen 44 deszkát találtak. Az udvarról nyílt egy nagyobb és egy kisebb pince. Kutatásunk során nem találkoztunk olyan forrással, amely bizonyítja pincejáratok szerteágazódását: ebben az esetben három ágra tagozódott ásott pincével van dolgunk. A liszkai hegyen 72 hordós termésű 11 szőleje, kúriája után két nyomásban földjei voltak, „kiknek szamát hirtelen nem tudhatni”. A Bodrogon túl gyümölcsöskertje, 2 darab (2 szekér szénát termő) rétje, a szőlők alatt rétecskéi és még egy 7 szekér szénát termő kaszálója volt. A vámosújfalusi határban három rétjét írták össze. Bónis Ferencnek Szegi faluban két kúriája állt, az egyik zsindelyes, melyet korábban Usz Istvántól vásárolt meg, ehhez veteményes és oltványos kert tartozott. Másik kúriája szalmával fedett. Szőleinek száma a falu hegyein 6, termésük 32 hordó, így Bónis Ferenc évente körülbelül 104 hordó borral gazdálkodott.13

Surányi részbirtoka sok településből állt ugyan, de a falvakban magas a pusztatelkek száma, és viszonylag kevés jobbágycsalád élt bennük.14 A Surányban lévő nemesi kúriához 58 hold föld (72 köböl maximum), 2 darab rét, 5 szekér szénát termő és egy közös erdő tartozott. Birtokait egy jobbágyi származású, surányi officiális irányította, akit felvettek a jobbágynévsorba is.

település

fó

férfiak

ökör

ló

tehén

sertés

telek

Surány

8

4

16-16

15

5

Fejércse

2

2-1--1

Csaroda

6

5

14-9

8

3

Balasir

1

1--3

0,5

összesen

17

12

30

1

25

26

9,5

Pusztatelkeinek száma Surányban 2, Papiban 2, Csarodán 4, Balasirban 3, Aszten, Kismuzsalyban, Halmiban, Kökényesden és Turcson 1-1, összesen tehát 16.

Jobbágyainak kötelezettsége a Surányban meghatározott etalonnal megegyező mértékű. Érdekes, hogy a cenzus alapjának az ökörszámot és nem a teleknagyságot tekintették, így a 6 ökrös gazda 1 Ft, a 4 ökrös 66 dénár, a 2 ökrös 33 dénár, az ökör nélküli pedig 24 dénár cenzussal és karácsony tyúkjával tartozott. Gabonából kilencedet, sertésből tizedet adtak. Robotolni „cimborában” robotoltak, 2 jobbágy alkotott egy igaerőt, egyébként minden második nap munkálkodtak a földeken, a réteken és a szőlőkben is. Földesúri haszonvételei ezenkívül Papiban (erdő) és Balasiron (vízimalom) voltak, ez utóbbi 8 köböl gabonát hozott neki évente.

Elkobzásakor a fúzéri uradalom tulajdonosa ugyan Nádasdy Ferenc és örökösei voltak, de annak bérletét évi 3000 Ft fejében 1668-ban Bónis Ferenc váltotta meg, így az 1670-es elkobzáskor ő bírta az uradalmi haszonvételeket is. Ez a tulajdonosi „bizonytalanság” meglátszik a forrásokban, ugyanis az összeírok egy-egy esetben a két földesurat jelölték meg, legtöbbször azonban a neveket

13 MOL U et C Fasc. 18. No. 2. 1670. július 14.

14 MOL U etC Fasc. 15. No. 26.

286