Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Helytörténet - Ulrich Attila: Két jelentős hegyaljai birtokos - tolcsvai Bónis György és Baksa István - javainak elkobzása 1670-ben
Két jelentős hegyaljai birtokos — tolcsvai Bónis György és Baksa István — javainak elkobzása 1670-ben Ulrich Attila 1670-ben, az első elkobzási hullámban öt hegyaljai mezőváros-Tokaj, Tárcái, Mád, Tállya, Újhely - szőlőhegyein összesen 89 darab szőlőt koboztak el.1 Az összeírás tartalmazta a szőlőkkel elvett gazdaságok nagyságát, annak felszereltségét, amiből megállapítható, hogy a Szepesi Kamara tulajdonába legtöbb esetben eszközökkel jól ellátott, bortermelésre berendezkedett háztartások kerültek. Veres Mátyásnak például Tokajban házát, 9 szőlejét, Tállyán új kőházát, 1 hold vetését, 8 szőlejét és szőlőműveléshez való eszközeit írták össze. Ezenkívül a Szabolcs megyei Lökön 10-10 köblös búza és árpa, 1,5 köböl köles vetés, 1 jobbágy és 1 puszta telke volt. De volt majorsága Eszláron (8 jobbággyal), ahol a majorsági épületek mellett 50 köblös búzavetést, felhalmozott élelmiszerkészletet is találunk. Debreceni Ferencnek Tokajban szintén háza és hat szőlője volt, Tállyán szabad, kővel kerített háza rétekkel, 9 szabad szőlővel, 2 pincével, sajtóházzal, szőlőművelési eszközökkel, valamint telkén 6 taksás házzal, amelynek éves jövedelme 36 Ft 40 dénárt tett ki. A Hegyalján elkobzott hatalmas kiterjedésű szőlőbirtokok egyik nagy hátránya a promontóriumokon való szétszóródás volt, ezek 1673-ban 8398 Ft 4 dénár munkaköltséggel terhelték a kincstárat. Az ekkor műveltetett 121 szőlőre átlagban 69 Ft 40 dénár költség jutott, ami egy közepes nagyságú szőlő művelési költségének felel meg. A kamara által készített kimutatás nem tartalmazta a kamarai tisztek, a vincellérek és a szőlőpásztorok jövedelmét. A legtöbb bért Szepesi Pál erdőbényei majorságszőlői emésztették fel: a 6 szőlőre 984 Ft-ot fordítottak. Bónis Ferenc 11 liszkai szőlője 570 Ft 35 dénárba, a Nádasdyak tokaji birtokai 555 Ft-ba, a Kemény család tokaji és tarcali szőlői 425 Ft-ba, Veres Mátyás tokaji gazdasága 456 Ft-ba, Szuhay Mátyás tarcali szőlőinek műveltetése 450 Ft-ba került.2 A magasnak tűnő művelési költségeket azonban párhuzamba tudjuk állítani a bortermelés nagyságával, az egy hordórajutó termelési költséggel, illetve a boreladás hasznával. Egy 1674-ben keletkezett kimutatás a kamara kezelésében termett borokat tüntette fel. Az öszszes bevétel ekkor 851,5 hordó, 20 átalag, 66 icce bor volt. A Nádasdyak birtokán 52 hordó, 13 átalag, 4 puttony bor termett, művelési költsége 676 Ft, egy hordórajutó átlaga kb. 11 Ft 55 dénár. Veres Mátyás egykori birtokán 63 hordó, 1 átalag, 18 puttony bort termeltek, a 422 Ft-os művelési 1 Az első elkobzási hullámban az összeesküvés mellett legkitartóbban résztvevő személyek birtokai kerültek elkobzásra. Például: Kubinyi László, Veres Mátyás, Szuhay Mátyás, Szepessi Pál, Debreceni Ferenc, Bónis Ferenc. Vö. MOL U et C Fasc. 145. No. 6., 1670. 2 MOL U et C Fasc. 158. No. 30., 1673. A fiskális szőlők művelési költségei (ahol feltüntették) a következőképpen alakultak: Tokaj 1593 Ft, Tárcái 1451 Ft 54 dénár, Keresztúr (Kisfaluddal és Szegivei) 1232 Ft, Mád és Zombor 806 Ft, Tállya és Rátka 1033 Ft 91 dénár, Erdőbénye 1220 Ft, Liszka 805 Ft 65 dénár, Tolcsva 210 Ft 94 dénár. Szántó 45 Ft. A forrásban lévő újhelyi, monoki adatok nem tartalmazták a művelési költségeket. NyJAME LV. 2013. 283-292. 283
