Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Néprajz - Emődi János: A margittai kerámia XVII-XVIII. századi előzményei
E mod i János mázazott (Emödi 1998. 69., 29., 33: 21., 36., 37: 2-7. ábra, XXXVI: 1., valamennyi szórvány, Rusu 2002. plan§a CII: b., CI V: a.). Az említett, a peremekből leereszkedő függőleges csíkok (IV. tábla 2.) a mezőtelegdi kerámián is előfordulnak (Emődi-Sipos 2003. 231.40: 9-11. kép). Az edények ilyen regiszterszerűen rendezett mintasávokkal díszítésére analógiaként a hódmezővásárhelyi leletekre utalunk (Lajkó 2007. XIIl-XIV. tábla). Néhány díszítőminta is azonos a Margittán találtakkal (Lajkó 2007. X: 3. - a csésze és a mintája is). Megemlítendő még egy Szentendrén talált korsó (Vida 2008. 98. 5 kép, és 99. - korsó és irodalma). A zsinórozásos minta Mezőtelegden is jelen volt a köcsögökön, de a minta vízszintes elválasztása ritkán 3-4, legtöbbször 5-6 barnásvörös csíkkal történt (Emödi-Goman 1999/2000. 82. fig. 55., 55/a.),9 a későbbi - XIX. század közepi-végi - telegdi edényeken csak a minta alsó része látható (Emödi-Goman 1999/2000. fig. 60., 62., 64-65.). A XIX. század eleji nagyváradi Korona fogadó anyagában szintén csak az alsó rész változatai jelennek meg, néha a felső sor helyén függőleges vagy rézsútos vonalak állnak (Emödi-Goman 1999/2000. 83. fig. 57.). A XIX. század végi - XX. század eleji néhány más központban legtöbbször újból az eredeti teljes minta jelenik meg (Kresz 1961. 313. 7. ábra, Kresz 1972. 232. 20. kép, Kresz 1991. 101., 105., 270., 293. kép, Szalay 2002/03. 1. 108-109., 111., 124. kép, 11.207-215., 388., 463^164. kép). Tomka Gábor a XVII. századra teszi a hosszában hornyolt fülek készítését (Tomka 2002. 307.). A szűrős korsók rácsos mintája ismert volt már a XVII. század második felében Körösréven is.10 11 A hódoltsági idők kerámiája között gyakori forma volt a bütykös korsó, ez Mezőtelegden ugyancsak jelen volt (Emődi-Sipos 2003. 228. 27. ábra, 234. 54. ábra): a forma továbbélt. A poharakhoz analógiát a váradi várnál (Emödi 1998. 35: 2. ábra) és a későbbi Korona fogadó leletei" között találtunk. A karcolt minták első része a hódoltság kori fazekasság általánosan használt egyik díszítési módja.12 A második karcolási mód - néhány vízszintes vonal - hosszú ideig és sok helyen, néha alkalomszerűen használt díszítés, kevésbé releváns. Pikkelyminta (néha piramisba rendezve) látszik néhány töredéken, melyek a festés előtt kerültek a selejtgödörbe (XI. tábla 5., 7.). Ilyen mintával díszített csésze Mezőtelegden is előkerült (Emődi-Sipos 2003. 231. 40: 1. kép, 232. 48. kép). Ezt az itáliai eredetű, a habánok által átvett motívumot az itteni fazekasok is használták, akárcsak az ország más részein a hódoltság korában és később. Megemlítendő a gödörben talált két kis táltöredék (XI. tábla 5-6.), melyeknek díszítése, színezése és technikai kivitelezése teljesen megegyező a mezőtelegdi legrégebbi fazekastermékekével (Emődi-Sipos 2003. 222. 1-4., 28^10. képek), melyek azonosak az említett hódoltság kori, nagy területeken elterjedt kerámiatípussal (Soproni 1982. 5-8., 15-19. t., Vida 1999. 6., 11-21. kép, Lajkó 2007. 84., 15., 17-18. kép, Nagyváradon: Marta 1994. 411. pl. III., VI-VIIL, Emödi 1998. XXXV: 4., XXXVI: 1-2. tábla). Két kis mázazott, színes, spriccelt mintás töredék (XII. tábla 2.) nem alkalmas kormeghatározásra. A spriccelés Biharban - és máshol is - a XVII-XIX. században volt használatos. Egy kis bronzcsat szintén nem alkalmas időbehatárolásra (XII. tábla 6.). A margittai selejtgödör anyagának kronologikus besorolását valamennyire segítik a benne talált egyéb tárgyak. így például egy török típusú töredékes pipa (XII. tábla 3^L) - figyelembe véve a nyakgyűrű kiképzését, mely helyi magyar munka - valószínűleg már a törökök Biharból való kiűzése után készült (Kovács 1963. 259. 1.1., Tomka 2000. 30-31.). Egy mindössze 2,5 cm-es 9 Közleményünkben még túl későire datáltuk ezeket a leleteket. 10 Közöletlen anyag. 11 Közöletlenek. 12 Mezőtelegden is találtunk ilyen töredékeket (Emődi-Sipos 2003. 207-208., Emödi-Goman 1999/2000. fig. 1: 7., fig. 42: 6-8., 10-12.). 256
