Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko: Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása
Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko (Pop-Pop 2004. 83.). III. Endre és Habsburg Albert 1291-ben kötött békeszerződésének egyik cikkelye az erőd lerombolását írja elő. 1321 -ben a váradi káptalan oklevelében Barankán már csak várromokat említenek. Az erőd a magaslat ovális tetején épült, melynek hosszabb tengelye, jelentéktelen eltéréssel nyugat-keleti tájolású (17. kép). A plató méretei (35x14 m) egyben az erőd méreteit is meghatározták. A magaslat nehezen megközelíthető, de kitűnő kilátást biztosít a folyó völgyére, éppen ezért beszélhetünk inkább őrhelyről, mint a klasszikus értelemben vett nemesi rezidenciáról. A vár két kőépítményből áll, melyek falai helyenként alig emelkednek ki a talaj felett. Az első - egy kerek torony (külső átmérője 7,8 m, falának vastagsága 1 m) a tér keleti részén épült. A magaslat meredek, a vár legkönnyebben megközelíthető oldalát védte. Déli oldalfala egy 3 m magas sziklával szomszédos, melynek alapjába egy mesterséges barlangot vájtak. A második épület téglalap alaprajzú, a plató nyugati részén helyezkedik el (18. kép). 13,6x7,6 m, falainak vastagsága 1 m (17. kép). Közvetlenül az északi fal alapjánál meredek (45°) lejtő kezdődik. A déli fal és a lejtő között egy 3 méteres, viszonylag vízszintes tér terül el. Az épület nyugati fala függőleges sziklatömbökkel határolt. A helyi lakosság szavaiból és az erőd látványából ítélve a műemlék nagy részét kincsvadászok rongálták meg. Sok helyütt a rétegek összekeveredtek, helyenként egészen a sziklaalapokig feldúlták. Két ásatási szelvényünket a viszonylag épen maradt részen nyitottuk. Az I. szelvényt (6x5,6 m) a téglalap alakú épület falai határolják. A kultúrréteg teljes egészében hiányzott. A déli fal mentén csak falevelek és összefonódott gyökerek találhatóak 0,1-0,5 m-ig, az északi négyzetekben 0,5 m vastag fekete humuszréteg volt. Alatta - egészen a szikla altalajig - sárga agyagréteg húzódott mészmaradványokkal. A szilatömbök között, a sárga agyagréteg alján három, Kr. e. II. évezredre keltezhető korong nélkül készített oldaltöredékre bukkantunk (Prohnenko-Homeliak-Mojzsesz 2008. 140.). A felső réteg és a fekete humuszbetöltés bővelkedett kerámiában, fémtárgyakban és állatcsontokban (V. tábla). A rétegeket itt megbolygatták, a különböző kronológiai horizontok anyaga összekeveredett, ami lehetetlenné tette a szelvény stratigráfiai értékelését, így csak a leletanyag két időrendi csoportba osztása lehetséges. Az első kronológiai csoport kerámiája főleg szürke cserepekből áll. Anyaguk jól iszapolt, apró szemű homokkal soványítva. Az peremek (Pá. 12,5—19 cm) erősen profiláltak, vállukat gyakran bekarcolt vízszintes koncentrikus és hullámvonalakból álló kompozíció díszíti. Egy esetben a felületre barna festékkel ornamentumot vittek fel. Az edények fenekén (Fá. 7,2-10,5 cm) néhány esetben fenékbélyeg van (V. tábla 8-10.). 18. kép Baranka, a vár nyugati része Fig. 18 Bron’ka, the western part of the castle 216
