Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám 228 229 230 a Csemyigov-Gnyozdovo körből ismertek.228 A típus genezise tulajdonképpen nem egykönnyen magyarázható, hiszen a legjobb kivitelű darabok Meroving-kori tausírozott előképekre mennek viszsza; bár ma már Karoling-kori környezetből is ismert egy-két hasonló díszítésmódú - bár eltérő ornamentikája s némileg eltérő kivitelű - példány,229 így nem lehetetlen, hogy a típus a Karoling fémművesség közvetítésével került el a keleti viking fémművesség formakincsébe. Ugyanakkor a bennünket itt konkrétan érdeklő típus jelenleg ismert előfordulásai a Dnyeper-út mentén sűrűsödnek, a X. századra, annak is inkább a második felére keltezhetők (Muraseva 2000. 125-126., Murasf.va 2006. 359-360.), a logikusnak tűnő forrásterületen, Skandináviában pedig nem fordulnak elő. Mindezek alapján a két tárgytípus IX. századi ismertségét bizonyító újabb adatok előkerüléséig nehéz a Fettich N. által adott magyarázatot követni, azaz a kérdéses szíjvég és veret IX. századi készülését feltételezni - még akkor is, ha például a korabeli kijevi temetkezési helyek nagy része a későbbi építkezések során megsemmisült (a problémára utal Muraseva 2006. 360.). A párhuzamok ismeretében nem tűnik lehetetlennek, hogy az orosz kutatás által a „csernyigovi iskola” készítményei közé sorolt két tárgy kereskedelmi kapcsolatok révén akár a X. században is elkerülhetett a Kárpát-medencébe. Ennek lehetősége nyilvánvalóan fennállt nemcsak a X. században a Volgái Bolgáriából Kijeven keresztül a Kárpát-medencébe vezető kereskedelmi utak írott (Polgár 2002.) és régészeti230 adatokkal egyaránt alátámasztható létéből következőleg, hanem akár a Kárpátoktól keletre telepített, előretolt magyar helyőrségeken keresztül is lehetőség nyílhatott ilyen típusú kapcsolatokra. Erre utalhat talán a bezdédi tausírozott négyzetes veret magyarországi szórvány párhuzama (Fettich 1937. 50. t. 4-5., Mesterházy 1989/90. 239. 9. kép 6.), amely a bezdédi verettel ellentétben kerek formájával is kapcsolódik a Dnyeper-vidéki leletekhez. Mindenképpen feltűnő persze, hogy e két, a Kárpát-medencei leletanyagban „idegen”, míg a Csernyigov-Gnyozdovo kör leletei között jellemzőnek tartható tárgy a Kárpát-medencei leletektől majdnem minden tekintetben elütő bezdédi tarsolyon bukkan fel. Mégis, a kelet-európai párhuzamok kronológiai helyzetéről az orosz kutatás által adott meghatározás (X. század, annak is inkább a második fele: Muraseva 2000. 125-126., Muraseva 2006. 359-360.) sokkal jobbal illik a bezdédi temető leleteinek újraelemzésével nyert időrendhez (X. század középső és talán utolsó harmada: Révész 2003. 167., Révész 2003a. 440.), mint a korábban feltételezett korai, Kárpátoktól keletre történő készüléshez. Itt kell megemlítenem a geszterédi sírból napvilágra került, réz alapú ötvözetből öntött és keskeny aranylemezkékkel tausírozott csatot (Kiss 1938. VIII. t. 20.), amely tudtommal nemcsak a X. századi Kárpát-medencei leletanyagban párhuzam nélküli, de hasonló emlék a fent említett varég központokból sem ismert. Látva e tárgyakat, valamint a bezdédi négyzetes veret formai elkülönülését a Dyneper-vidéki kerek tausírozott véretektől, továbbá a viszonylag nagyszámú X. századi Kárpát-medencei tausírozott tárgy ismeretében tehát nem elképzelhetetlen - ha nem is túl valószínű - a bezdédi tausírozott négyzetes veret Kárpát-medencei készítése sem. A gnyozdovói leletek korai publikációi nyomán már Fettich (1931. 38. kép 5-6.) több jó párhuzamot mutatott be, majd az újabb leleteket összeállítva Muraseva (2000. 66. Rísz. 100., 125-126.) már 5 altípusba (Muraseva 15 A-Д szíjvégtípus) osztva 5 lelőhelyről (Csemyigov, Gnyozdovo, Scsemilovka, Sesztovica, Szednyev) 15 leletegyüttest tudott felsorolni. Egy, a legeredetibb formát mutató tausírozott darab jó színes fotóját közli Muraseva 2006. Abb. 5. Például a már hivatkozott Nyitrabajnáról (Pieta-Ruttkay 2006. Obr. 7.), továbbá a csehországi Hradec u Némőtic-ről (Michálek-Lutovsky 2000. Fotoab. 47., 64.2.), valamint San Vincenzo al Volturnóból (Mitchell 1994. Fig. 7A-С.), így például a máramarosi dirhemkmcs: Kovács 2005., Kovács 2008. 166
