Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról Isten szimbólumaként (Canivet-Canivet 1979. 87.) jelennek meg a hüartei baptisztériumok vagy a tayyibati Égi Jeruzsálem ábrázolásának hátrafelé hajló szarvú unicomisai. Hasonló tendenciák figyelhetők meg az V—VII. századi egyiptomi egyszarvúak vizsgálata során is. Itt nem kis részben az egyiptomi élővilág hatására a szíriai unicomisok testformáihoz képest még inkább dominálnak az antilop jellegű ábrázolások. A talán legkorábbra keltezhető példányt a jelenleg a Riggisbergben (CH) őrzött Éliás faliszőnyeg (17. kép 4.) (Schrenk 1993. 167-171. Abb. 1-3) jelenti, amelyet a publikáló stíluskritikai alapon először - ugyan bizonytalanul - az V—VI. századra helyezett (Schrenk 1993. 175.); az újabban végzett radiokarbon mérés alapján azonban elképzelhetőnek tűnik egy korábbi keltezés.156 A kompozíció középpontjában egy kereszt két oldalán egy-egy visszafelé (a kereszt felé) forduló egyszarvú, mellettük pedig egy-egy oroszlán áll. Hasonló kompozíció látható a Württembergisches Landesmuseum kopt faliszőnyegén, azzal a különbséggel, hogy az oroszlánok a kereszt horizontális szárai fölé, míg az unicornisok a szárak alá kerültek mellettük pedig egy-egy keresztet tartó lovas jelenik meg (Schrenk 1993. 172. Fig. 4). Hasonló kompozíciót (azaz a kereszt mellett álló, s visszafordulva arra tekintő egyszarvú-párt) hordozott az abü tanai (Felső-Egyiptom) kopt kolostor „E” gyülekezőtermében talált freskótöredék, amelyet az ásató szintén az V. századra keltezett (Buschhausen et al. 1991. 138. Taf. 9, Buschhausen 1995.224. Farbabbildung 65). Amennyire ez a megmaradt töredékek alapján megállapítható, a freskó a terem egyetlen figurális díszítője volt - így a későbbi értelmező kapcsolatba hozta a teremben lévő kúttal, az utóbbit az Élet Vizével, míg a freskó keresztjét az Élet Fájával azonosítva (Kaminski-Menssen 1995. 26-27.). A kereszt mellett szereplő egyszarvút a faliszőnyegek publikálója Krisztus kereszthalálának szimbólumaként értelmezte; szerinte az egyszarvú szerepe a kereszt jelenlétének, értelmének megerősítése (ahogy az egyházatyák is gyakran hivatkoznak rá), míg az oroszlánok a gonosz erőket jelképezik (Schrenk 1993. 178.; ezt az értelmezést elfogadta Kaminski-Menssen 1995. 21-22., 27.). Magam úgy vélem, hogy ebben az esetben sem célszerű figyelmen kívül hagyni a Kereszt körül az egyszarvú mellett megjelenő oroszlánokat, s így az alább részletesen tárgyalandó értelmezést, miszerint a Kereszt-oroszlán-unicornis hármasának együttes feltűnése a 21. zsoltárból jól ismert könyörgésre, illetve Krisztus kereszthalálára utalhat.157 158 Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a Kereszt mellett magányosan feltűnő egyszarvút a Sabine Schrenk által javasolt krisztológiai interpretáció szellemében értékeljük. Szintén krisztológiai értelmezést (Krisztus győzelme a halálon, illetve általánosabban a jó győzelme a gonosz felett: Bridel-Bosson-Sierro 1999. 151.) javasoltak az ásatók a kelliai (Qusür al-cIzayla, Egyiptom) VI. század végi - VII. századi (Bridel-Bosson-Sierro 1999. 122.) QIz. 19/20-as számú remetelak egyszarvút ábrázoló freskójával kapcsolatban is: itt a crux gemmata bal oldalán áll a sajnos csak töredékeiben megmaradt négylábú, fején egyetlen hoszszú, hátrafelé hajló szarvval. A fej és a kereszt közé az egykori alkotó a görög monokerös szót írta, mintegy egyértelművé téve az ábrázolást (Bridel-Bosson-Sierro 1999. 127., 146-147., Pl. 22: 7, Pl. 24: 4). Tipológiai szempontból hasonló, ámde ikonológiailag minden valószínűség szerint eltérőjelenet látható a hannoveri Kestner-Museum egyik műkereskedelemből származó, VI-VII. századi kopt reliefjén. A két visszafelé hajló, csavart szarvú unicornis egy kantharosból kinövő szőlő/ életfa két oldalán áll (Woldering 1961.30., Nr. 35. Abb. 35). A jelenet feltehetőleg éppúgy egyfajta Paradicsom ábrázolásként oldható fel (Kaminski-Menssen 1995. 22., 24.),158 mint a feltevések szerint a luxori templomkörzetből múzeumba került (valójában tehát ismeretlen lelőhelyü), s egykor 156 Schrenk 2004. 47-50. Kát. 6. Tabelle 1, 11, 18 (I4C keltezés: 379-543). 157 Erre nézve lásd alább a 154. oldalon. 158 Ezzel szemben Einhorn 1997. 130. inkább krisztológiai-eukharisztikus értelmezést javasol. 143
