Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

Bollók Ádám 159 160 minden valószínűvég szerint egy templom díszítését képező kora középkori faragvány. Ennek kö­zepében egy oszlopokon álló boltív alatt egy aránytalanul nagy hal, a relief alján egy páva, illetve a két lény között kisméretű egyszarvú képe látható (Cat. Cairo 1979. 195., Cat. No. 302., Romano- Parlasca-Rogers 1981. 196., Nr. 302. Abb. 158). Jóval nehezebben értelmezhető a kyrenaikai Qasr LTbiyä templomának északkeleti kápol­nájában feltárt, a VI. század középső harmadára keltezett mozaikpadló egyszarvúja, itt ugyanis a békésen legelésző állat környezete nem ad egyértelmű fogódzót a kép tartalmának elemzéséhez (Alföldi-Rosenbaum-Ward-Perkins 1980. Pl. 59). Hasonlóan nehézséget jelent a báwlti Apollón kolostor XVII. kápolnájának nyugati falán 9 szent társaságában megjelenített unicornis, itt ugyanis sem a feliratok, sem pedig az ábrázolt szentek személyének elemzése nem segített hozzá egy egy­séges program felismeréséhez (Clédat 1904. 79. Pl. XXXIX felső kép, Pl. LI felső kép, Pl. LII). Ezért az egyszarvút is inkább önmagában álló jelképként, Krisztus megtestesülésének szimbóluma­ként értelmezte az eddigi kutatás (Bourguet 1991.371., Kaminski-Menssen 1995. 28.). Még prob­lematikusabb az a Kyrenaika vidékéről vagy a szíriai térségből származó, műkincskereskedelembe került mozaiktöredék, amelyből mindössze a csavart szarvú, antilopszerű egyszarvú maradt meg, az egykori kompozícióból viszont semmi sem rekonstruálható (Einhorn 1997. 85., 168. lj. Abb. 24). A késő ókori Bizánc keleti provinciáiban feltűnő unicomisok fent látott geográfiai elter­jedése minden bizonnyal nem magyarázható kizárólag az egyházatyák által előszeretettel alkal­mazott egyszarvú szimbolika (a Keresztnek, a vallás egységének, illetve Krisztusnak, mint az egy Isten egyszülött fiának szimbóluma: vö. Einhorn 1997. 60.) hatásaként, hiszen ez nemcsak a gö­rög nyelvű Keleten, s még kevésbé kizárólag a szíriai-egyiptomi térségben volt közkedvelt (így pl. a kappadókiai atyák is alkalmazták azt). Habár az előzőekben bemutatott egyszarvú ábrázolások­nak - a korábbi kutatással összhangban - keresztény értelmezését tarthatjuk valószínűnek (erre utal gyakori templomi kontextusuk is), számolnunk kell egy további tényezővel, amely állatunk közked­veltségéhez hozzájárulhatott: ez a Kr. u. II. század legvégén vagy a III. század első felében feltehe­tőleg Alexandriában összeállított ún. Physiologos.159 Ez a részben természetismereti, részben me­sés elemekből összeszőtt, a kései ókor és a középkor századaiban hihetetlen népszerűségre szert tett munka számos, a természetben létező növény és állat, illetve ezek keresztény szimbolikus-allegori­kus értelmezésének ismertetése között külön fejezetet szentel a monokerös-nak. Az itt leírtak azután nemcsak az állat testi megjelenésével kapcsolatos elképzelések teijedéséhez, illetve a közel-keleti görög, majd sémi közösségek közötti elfogadottságához járultak hozzá, de tekintettel a könyvecs­ke különös kedveltségére, olyan tájakra is eljuttatták az unicornis képét, ahol az a késő ókori idő­szakban pusztán az egyházatyák által alkalmazott szimbolika hatására nem tudott gyökeret verni. A különböző redakciók vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy az eredetileg görög nyelven született mun­kát hamar lefordították a keresztény oikumené számos nyelvére,160 így latinra is (talán már a III—IV. században) - s a legkorábbi illusztrált verziók is a latin nyelvű Európából maradtak ránk. Igen ne­héz pontos képet kapni arról, mely szövegrészietek voltak jelen már a kezdetektől a kérdéses mű­ben, a Physiologos ugyanis széleskörű elterjedtségének köszönhetően igen sok kéziratból ismert, rá­adásul „Es handelt sich um einen Gebrauchstext; jeder Kopist nahm für sich das Recht in Anspurch, wegzulassen oder hinzuzusetzen, was er für wichtig hielt.” (Kaimakis 1974. la.) Ez egyben azt is jelenti, hogy az itt vizsgált egyszarvú-fejezet sem szerepel valamennyi Physiologos kéziratban, a kéziratok jelentős része pedig nem tartalmaz a szöveghez mellékelt ábrá­zolásokat. A Physiologos a következőket mondja az egyszarvúról: „[...] The monoceras, that is, the Angol, illetve német fordítását lásd: Curley 2009., Seel 2000., a datáláshoz: Scott 1988., Curley 2009. XVII-XXI. E redakciókra és fordításokra röviden lásd Perry 1941. 1116-1128. 144

Next

/
Thumbnails
Contents